Shock!

Nemrég írtunk épp Shane Gaalaas dobos-multiinstrumentalista szólólemezéről, így itt az idő, hogy egyik projectje, a Cosmosquad nevű trió 2001-es koncertfelvételét is bemutassuk.

Shane itt "csak" dobol (de hogy!), Jeff Kollman gitározik és Barry Sparks bőgőzik - mind kipróbált azrcok, akik olyan nevek mellett / mögött / előtt dolgoztak, mint Glenn Hughes, Phil Mogg, Joe Lynn Turner, Michael Schenker, Malmsteen bácsi (hogy csak párat csippentsek ki a névsorból). A Baked Potato nevű hely Los Angelesben található, itt rögzítették még 2001 februárjában ezt a majd' 80 percnyi anyagot, melynek alapja az eddig megjelent két Cosmosquad lemez (Cosmosquad, 1997 és Squadrophenia, 2001) és Jeff 1999-es szólólemeze, a Shredding Skin volt. Direkt írok alapot, hiszen a fellépésnek erőteljes jam jellege van, hallatszik, hogy az alapvetően progresszív rock gyökerű szerzeményekhez örömtelien, játékosan nyúltak a koncert során. Mondanom sem kell, bár tehetségük tükrében bátran megtehetnék, de a zenész urak nem énekelnek ebben a projectben, instrumentális szerzemények hömpölyögnek, nagyon picit öncélúan, de nagyon nem bántóan, hiszen, mint írtam, élvezetes az előadás, él, lélegzik a zene - nem magába forduló matekozásról van szó, a kilenc-negyedek olyan könnyedséggel folynak ki a kezeik közül, mintha a legbutább punk háromakkordos alapvetést nyomnák.

Progresszív rockot írtam, de ugyanígy írhattam volna modern fúziós zenét, jazz-rockot is, itt már totál nem a stílus számít, hol keményebb tételek, hogy finom harmóniák szólnak, aztán átcsap az egész valami latinos jazz happeningbe - amíg szól, és amíg odafigyelsz rá, ez a lemez tökéletes hallgatnivaló. Viszont, mint általában az agyasabb instrumentális művek nagy része, ez sem válik be háttérzeneként, és bizony, sok mindenre nem is emlékszel, miután lecsengett az utolsó dal is. De ez a zene nem is erre való. A My Guitar Gently Screams Vai-hatású sikongatásai, a Fat, Mean & Nasty latin jammelése, a Creepy Spider Part 2 eszelős groove-jai arra valók, hogy fülhallgatóval, odafigyelve, és természetesen hatalmas mosollyal hallgasd őket.

Jó kérdés, hogy a mikronnyi kiadó eme kiadványára hány értelmes zenehallgató (vagy akár tanulni vágyó zenész) bukkan rá itthonról, de az tény, hogy érdemes keresni!