A fenti két név hazánk egy ismertebb és egy fiatalabb brigádját takarja az egyre inkább virágzásnak induló magyar ska színtérnek. (Egy kis segítség azoknak, akik még hírből sem ismerik ezt a stílust: a reggae egy hibrid fajtájáról van szó, egy vidámabb, pörgősebb bulizenéről. Referencia: Madness, The Specials.) E split-lemez tulajdonképp egy újabb 'kandúr kiadvány, teret engedve két szám erejéig a Kókler nevű bagázsnak is.
|
megjelenés:
2002 |
|
kiadó:
szerzői kiadás |
|
pontszám:
8 /10 Szerinted hány pont?
|
A két zenekar között nem érzek sok különbséget, a Kókler dalokat stílushűbbnek érzem. A dalszerzői képesség itt is erős. CsizmáSKAndúrék produktumába nem is kötnék bele, a műfaj korlátait megtartva muzsikálnak az ifjak, teret engedve néhol a rockzenének, alkalmanként a dzsesszbe is belenyúlva. A dobos-mindenes Lipi Brown nagyon érzi a műfajt, kár, hogy minden dalt ő jegyez, így az embernek olyan érzése van, hogy picit változatosabban is alkothatott volna. (Bár az a dobszóló nem illik a nyitó Képújság című opuszba.) A két gitár jelenlétét feleslegesnek tartom, a sűrű hangszerelés nem igényli. Demeter Krisztián hangját érzem igazából gyenge pontnak, egyszínű, monoton az ének. (Ha jól emlékszem, ő volt annak idején a Fehér Virágok nevű Oi-zenekar dalnoka is. Érdekes történet lehet, hogy miképp lett egy alapvetően fekete zenét játszó csapat frontembere...)
A legnagyobb gondom a megszólalással van. A dob tompa, ráadásul nagyon a háttérben van, a többi hangszer aránya jobban eltalált, de ez az analógbarát hozzáállás nem egy finom, meleg, mélyekkel telített kiegyensúlyozott hangzást eredményezett, hanem egy orrosabb tompább valamit. Nem hiszem, hogy pontosan ez lett volna a koncepció. Mindezektől eltekintve ez egy jó lemez, bulizáshoz kitűnő.
