Shock!

Melodic doomed metalként írja le stílusát a német banda és ennél találóbbat én sem tudnék mondani a debütáló lemezükön hallható majd 60 percnyi zenére. Mély, telten megdörreno, komótos riffek, horzsoló harmóniamenetek, szép akusztikus betétek tarkítják a hosszú dalokat, és bár semmi meredek megoldást nem vonultatnak fel (hisz ez a stílus eleve az ortodox hozzáállásról szól), de érezhetoen szívüket-lelküket beleadták a nótákba és próbálták azokat egyéniséggel megtölteni. Szó sincs elsolemezes bénázásról, a produkció tényleg lemezérett.

Énekügyileg abszolút rendben van, amit a gitáros-frontember Tim Holz produkál, a Venus Day című dal pl. a Headstones-korabeli Lake of Tears-t juttatta eszembe, rég hallottam ilyen keserűen felemelo dallamokat. A gitármunka szintén dicséretes. Természetesen nem eszement tekerésekre kell gondolni, foleg ötletes, ízes dallammenetekből és hangulatfestő témákból épülnek fel a szólók..

A Sad Angel Legend hármas dalcsokra (Creation, Sleep with the Devil és Shine on Sad Angel) vontatott témáival biztos minden true doomstert bólogatásra késztet, hisz olyan lassú, mint a Véménd-Pécsvárad közötti vasúti közlekedés. Bár itt kicsit leül a lemez, de egy-egy lendületesebb téma, izgalmasabb szóló vagy dinamikai törés azért befigyel itt-ott. Jó példa az említett változatosságra a The Cross (still stands for pain) lebegos versszakai utáni berobbanó refrén, ami bár ultra-lassú, de az addigi visszafogottságot jól ellenpontozva nagyot üt. Késobb egy triolás témába vált a dal, ami szintén klasszikus megoldás (a la Trouble), de jó helyen, jókor alkalmazzák. Bár a szövegek a szokásos dark/doom/metal témákat érintik, de nem elcsépelt klisékkel. Ez is tetszik. Még a Shine on... német versszaka is érdekes színfolt, érezni benne az újító szándékot.

Megérzésem szerint sok doom rajongó avathat új kedvencet a Doomshine-nal, főleg, ha a srácok több ilyen vagy még jobb albumot produkálnak a közeljövőben. A potenciál megvan bennük.