Shock!

Az 1996 óta létező csapat a magyar tenger mellől, Balatonszabadiból indult, hogy alapvetően gothic-dark zenéjükkel megszórják az erre áhítozókat. '97-es demójuk után a Land Of Charonnal turnéztak, és felvettek dalokat egy 2001-re tervezett nephilimes albumra, de mivel a cég megroppant, végül is egy évvel később, szerzői kiadásban kellett kihozniuk az anyagot.

A Fekete Romantika című nyitó tétel alatt több hatás is előbukkant. A zene egyaránt merít a Nevergreen által kitaposott gótikus vonalból, de az ének mélyre hangolása még némi F.O. Systemet is felidézett. Sajnos néha csúszkál ám az a hang sajnos, és ez ebben a viszonylag egyenes, mély hangokat felvonultató műfajban eléggé szembeötlő. A középtempóból a második dalban sem vesznek vissza, itt a darkos búgás kissé rekedtes, Moonspell-hatású dologgá alakul, valahol az üvőltés legalsó fokán, inkább ez is ének még. Itt nem is annyira bizonytalan a dolog, mint a nyitó dalban. De azért néha de.

A zenével amúgy nincs nagy probléma, olyan, mint amilyet a stílus kíván, nem tágítja szanaszét a gótika határait, de korrekt munka. A Denevérben rögzített anyag amolyan "denevéresen" szól, nem szaggatja le a fejet, de viszonylag hallható minden hangszer (jó, jó, a bőgőt annyira itt se szerették, de hát, magyar metal basszernek lenni nem a sztárság kulcsa ezek szerint). A ritmusok pontosak, a gitártémák is a helyükön vannak, esetleg a billentyűk hangszíneit, megszólalásuk "spektrumát" szélesíteném még a fiúk helyében, hogy atmoszférikusabb, misztikusabb lehessen a hangzás. A Romlás Virága egy szomorkás ballada, ismét váltakozik itt a dark és a recsegtetős ének. Szép dallama van a refrén zenéjének, sajnos az ének egysíkú itt kicsit, pedig ebből lehetett volna valami nagyon szívbemarkolót is kihozni. Az Egyedül egy Pink Floydot vagy Anathemát idéző lassú repülés, inkább a hangulatra mint a zenére fektetve a hangsúlyt. Aztán mennek tovább a nóták szépen, sorban, darkosan, szomorkásan. Jaj, bocs a hülye poénért, de Túlsó Part című dalnak magamban a Balatonalmádi címet adtam, az van szemben Szabadival kábé...

Nem egyedi a lemez, de kategóriájában nem rossz. Ha csiszolódnak a srácok sok koncerten és szereznek némi stúdiórutint is, lehet ebből még valami.