Shock!

Számomra a '98-as év legjobb albumai között szerepel az Eldritch El Nino című albuma. Pedig a borítót nézve eléggé kakukktojásnak tűnt, mert ilyen rémes fedlapot rég láttam (pedig a billentyűs alkotta, Oleg Smirnoff. Erre mondják, hogy a cipész maradjon a kaptafánál).

Viszont ahogy belehallgattam a zenébe, egyből eltűnt minden negatív érzésem és csupa pozitív gondolat öntött el. Az intrót fülelve még csak találgattam, hogy netán valami techo-metal csapattal van e dolgom, mert a szinti játéka és mellé a brutálisan megröffenő gitár amolyan Die Krupps-féle zenére engedett következtetni. Aztán az első számnál már kezdtem sejteni, hogy itt helyet kap majd a power metal, a progresszivitás és a hagyományosabb metal formulák is. Méghozzá olyan keverékben, ami minden porcikájában újító és fület gyönyörködtető. A riffek kemények és dallamosak, az énekes fantasztikus dallamai feledhetetlenek, a billentyűs témái, hangszínei briliánsak, és a gitárszólók olyanok, de olyanok! Nagyon rég volt, hogy rögtön felkaptam volna a fejem a gitárszóló hallatán. Na, ez most megtörtént. Nem csak technikás Eugene Simone, hanem ötletes is, ami talán a legfontosabb egy igazán jó szóló esetében. Persze a precíz dobos és bőgős se maradjon ki a felsorolásból, mert nem keveset tettek hozzá az összképhez.

A dalok kivétel nélkül remekek, mind más egy kicsit, és mindben benne van az éltető és pusztító tűz. Szinte kicsap a láng a hangfalakból! Egy negyed töltelékhang nincs a dalokban. A líraibb hangvételű nóták is telitalálatok, nem nyálasan csöpögnek, hanem borzongatnak. A számomra legkedvencebb nótákat kiemelném: Scar, No Direction Home, Heretic Beholder, From Dusk Till Dawn, Fall From Grace, Bleed Mask Bleed, The Last Days Of The Year, To Be Or Not To Be (God), El Nino. Ja, hogy ez az egész album...?!

Az Arch Enemy Stigmataja óta nem tudtam ennyire imádni egy korongot sem. Ezzel most nem tudok betelni. Ja, és a csapat olasz (!!), ami külön meglepetés volt számomra. Ráadásul meglepően lepukkant a társaság külseje, plö az énekest valami vékony szolid fickónak képzeltem a magasabb tónusú hangja után ítélve, ennek ellenére úgy néz ki a színes hajtincseivel, mintha Max Cavalera haverja lenne. A fotókat lesve inkább valami death csapatra tippeltem, nem ilyen dallam-hegyekkel ellátott progi muzsikára.

Jaj, de nagyon jó lenne őket látni idén! Mondjuk egy Vanden Plas mellett. Na jó, kihúzom a kezem a biliből...