Shock!

Tetszett a banda első albuma. Tetszettek élőben. Tetszett egy jót beszélgetnem Henrikkel a zenekarból, amikor nálunk jártak. Épp ezért a legkevésbé sem volt érdektelen, mit kapok-kapunk tőlük ezúttal.

Nos, a The Great Deceiver máris megnyugtat valamelyest: a fiúk nem bújtak új idők maskaráiba, kitartanak az úton, melyre annak idején rátették csizmás-bakancsos talpaikat. Miféle is ez az út? Elsősorban jól le van betonozva, azaz kemény, mint a több évtizedes orrszarvúkaka. Érzéssel, ízléssel progresszív, tehát remekül élvezhető, nem széttördelt, nem művészieskedő, magamutogató egók gyülekezetének melldöngetése. Az Evergrey muzsikája türelmet, odafigyelést igényel és érdemel. Nem az elsőre megjegyezhető fajta. A dalok komplexek, noha nem túlbonyolítottak. A billentyűk többnyire meglehetősen prog hangzásúak (ki érti?), a gitárok komor-sötét színei biz megakadnak az ember torkán, mint a túl kemény szilvásgombóc. Tom Englund hangja továbbra is a mondanivalóhoz alkalmazkodva sokszínű, erőteljes, karcos, ugyanakkor érzékeny és magabiztos.

A Recreation Day bevezetője úgy röfög, akár egy csapatnyi felajzott emberevő disznó a Hannibal filmből, a dal ugyanakkor hihetetlen, mesés vokálokkal, légies dallamokkal illegeti magát előttünk, bennünk. Változatos, fennkölt, fejedelmi. Bár minden album címadó szerzeménye elmondhatná ezt magáról... A fiúk később sem adják alább - nem abból a fából farigcsálták őket. A Visions úgy gomolyog, akár egy megkergült méhraj a lezárt befőttes üvegben. Továbbra is folyamatosan változik a tempó, a hangulat, percnyi nyugtunk sincs, mígnem elérkezünk az I'm Sorry lírai hangjaihoz. Érzelemdús ballada, amely a keményebb pillanatokat sem mellőzi, elő a keszkenőkkel! Innen ismét nincs pihenés, folytatódik a tortúra egészen az akusztikus, pihe-puha Madness Caught Another Victim című dalig. Szükségünk is van rövidebb-hosszabb pihenőkre ezen a figyelmet igénylő albumon. A bónuszként felvarázsolt, kilenc perces Trilogy of the Damned egy billentyűs kísérettel, illetve gitárszólóval előadott magánszáma az énekes Englund fiúnak. Lírai hangulatban rá lehet cuppanni, kétségtelen. Átnéztem, miféle állatkertet kreáltam össze az írás folyamán. Akad itt mindenféle jószág, nem véletlenül: ez az album állati jó.

Az egy órát kitevő anyag tömény, zúzós, tartalmas. Méltán növelheti az Evergrey eddigi jó hírnevét világszerte. Igényes, kidolgozott, szép munka. Az a fajta muzsika, amely sok év múltán is érvényes és értékes lesz, jöjjenek-menjenek bármilyen trendek a világban.

Mélyen ajánlom azoknak, akik az intelligens, jó értelemben vett és igényes prog metalt kedvelik.