Shock!

Röviddel azután, hogy Vas Marci kíméletlenül bevágta a pakkot Igor Karpenko kapujába - egyúttal be is lőve válogatottunkat a svájci A-csoportos jégkorong vb-re - arra gondoltam: na, akkor itt is az ideje összerittyenteni a Fish! új EP-jéről megemlékező irományt. Ilyen események után ugyanis nem igazán vágyik az ember arcletépő gyalulásra, szívesebben hallgat valami vidám bulizenét, amiben azért a gitárok is a helyükön vannak. A Stand Up pedig pont ilyen muzsikát rejt.

Megmondom őszintén, mindeddig kicsit felemás volt a halakkal való kapcsolatom: élő teljesítményük rendre meggyőzött ugyan, és általában a BPRNR kompilációkon elhullajtott dalaik is bejöttek, a két évvel ezelőtti First Of Many album mégsem forgott nálam túl gyakran. Talán a hangzás volt az én ízlésemnek idegen, vagy a gitárok bújtak el rajta túlzottan, nem tudom, de az biztos, hogy úgy éreztem, ennél jóval több van bennük. Azóta persze történt egy és más, többek közt az MZ/X-es Gajda Matyi személyében új gitáros érkezett, illetve megjelentette kimondottan erősre sikeredett bemutatkozását a Saint Petrol is (ahol ugye az itt éneklő Kovács Krisztián gitárosként nyomja a stoner rockot), mindez pedig bizakodással töltött el a Fish! jövőjére vonatkozóan. Aztán megérkezett az ősz tájékára várható kettes nagylemezt felvezető EP, rajta három számmal, mely a csapat szerint az eddigi cuccokhoz képest garázsosabb rock and rollt rejt. Szerintem is.

A nyitó Stand Up! például mindenképp, mert ugyan továbbra is a ritmusoké a főszerep, a gitár sokkal hangsúlyosabban van jelen, mint anno a First Of Manyn. Persze, nyilván továbbra sem lett belőlük Bay Area thrash brigád, de akkor is érződik a differencia. Krisztián pedig egyre magabiztosabban bánik a hangjával, ezzel ugyan eddig sem volt különösebb gond, most valahogy mégis gördülékenyebbek, könnyebben megjegyezhetők dallamai. Hasonlóan magával ragadó az ötös BPRNR-ról már ismerős húzós You vs Me, aminek az „I know, you're my enemy" refrénjét második körben már simán nyomhatjuk is a dalnokkal. A lazább megközelítést ezúttal a kettes Keep Your Secret képviseli, ez utal vissza leginkább az első album újkori Chilit idéző napsütéses világára, bár a QOTSA The Lost Art Of Keeping A Secretje sem kizárólag a cím miatt ugorhat be. Ez sem rossz darab egyébként, Krisz éneke talán itt a leginkább figyelemre méltó.

Mindent egybevetve igazán faszára sikerült az új Fish!, belekötni sincs kedvem mibe, a keményebb muzsikák elkötelezett hívei nyilván továbbra is messzire fogják őket kerülni, de megvan a saját közönségük, és jól is van ez így. Igazi rádiós zene lenne ez, ha a hazai adók nem kizárólag szemetet lennének hajlandóak játszani, a Fish! akár naponta lemehetne. A három szám egyébként egy csomó helyen meghallgatható a neten, de aki fizikai valójában szeretné magáénak tudni a kislemezt, a banda címén megrendelheti. A kettes lemezre pedig tíz ilyen dalt kérnénk, és akkor minden rendben is van.