Shock!

Az utolsó két Stuck Mojo albumot (különösen a Declaration Of A Headhuntert) mérföldkőnek tartom a mai metal zenében, ezeknél jobbat már aligha készíthettek volna az atlantaiak. Nagyon bízom benne, hogy a zseniális dalszerző Rich Ward valaha még belefog valami hasonló horderejű dologba, ám amíg ez megvalósul, legalább a Fozzyval szem előtt marad!

Csak a rend kedvéért: Rich mellett az angol producerkirály Andy Sneap penget, a volt csapattárs Bud Fontsere dobol és a pankrátor Chris Jericho énekel, a többiek a Stuck legutolsó felállásából vagy a szintén Mojo érdekeltségű Sickspeed projectből kerültek ide. Ja igen, ott van még Arthur, a "házisertés" is... Az egész társaság metal iránti elkötelezettsége vitathatatlan, Rich pedig ma is a régi lendülettel hozza a nótákat. A második Fozzy CD-re írt számai a Declaration vonalát viszik tovább, ugyanúgy tolulnak a Stuckos riffek, tempók és abszolút kiemelkedő refrének, csak jobban érezni bennük a klasszikus fémzene feelingjét, elsősorban Chris dallamai miatt. A feldolgozások esetében is az ének érdemel külön figyelmet, hiszen a hangszeres szekció profin, értő-érző módon nyúlt a mesterek által jegyzett dalokhoz. Nos, Jericho hangja nem mozog túl széles skálán, viszont az adott középfekvésű tartományban elég erős. Mondjuk Acceptet (Balls To The Wall) Udo nélkül, Judas Priestet (Freewheel Burning) Halford nélkül vagy Maident (Where Eagles Dare) Dickinson nélkül nyomni fölöttébb kockázatos vállalkozás, de Chris végül is elfogadhatóan teljesít, sőt a Black Sabbath-féle Mob Rulesban kimondottan nagyot alakít. Ne feledjük, az isteni Ronnie James Dio dallamait kellett visszaadnia! Persze a Fozzynál igazából a közös mókázásról szól a történet, itt az ehhez szükséges társaság volt az alapfeltétel.

Ezt a formációt tehát nem a Stuck Mojóhoz kell mérni, más a rendeltetése. A Fozzy egy vérbeli koncertbanda, különösen fesztiválokon tarthat számot kirobbanó sikerre egy olyan "Tribute To The Gods" program, amilyet idén Balingenben kanyarítottak. A Happenstance ebből ad némi ízelítőt (illetve nekem emlékeztetőt) és a saját szerzeményekre is komoly hangsúlyt fektet. Számomra főképp az utóbbiak miatt fontos az anyag, amelyet alighanem a 2002. év egyik kuriózumaként könyvelhetünk el.