Shock!

A Gama Bombra bő fél évtizeddel ezelőtt, a Tales From The Grave In Space lemez kapcsán figyeltem fel. Az északír thrash-horda ugyanis húzott anno egy merészet, és annak ellenére a teljes lemezanyagot ingyenesen tette közzé az interneten, hogy rendelkeztek kiadóval, illetve valamivel később fizikai formátumban is kiadták a cuccot. Amellett, hogy már csak emiatt is sokan meghallgatták harmadik nagylemezüket, még üzletileg is sikereset húztak, hiszen mint később kiderült, a fizikai formátum még így is több példányban talált gazdára, mint bármelyik korábbi kiadványuk, ráadásul a Talesnek köszönhetően olyan csapatok előtt nyithattak, mint az Overkill, a D.R.I. vagy épp az Onslaught, a Gama Bomb név pedig szépen lassan felkerült a retro-thrash színtér legtöbbet emlegetett fiatal csapatainak listájára.

A négyes sorszámot viselő The Terror Tapes aztán 2013-ban jelent meg, bő két évvel később pedig itt a friss anyag, az Untouchable Glory, amellyel valamit ismét nagyon eltaláltak. A Terror Tapes sem volt gyenge eresztés, de az új korong egyértelműen jobb, ráadásul nyitónak rögtön be is dobja a csapat történetének egyik – ha nem a – legjobb dalát. A Ninja Untouchables tökéletes esszenciája annak, amit a Gama Bomb képvisel, ráadásul pofátlanul fogós: ez bizony egy százszázalékos, elsöprő speed-himnusz, nagy adag humorral fűszerezve. Olyasfajta nóta, amitől először fülig szalad a szád, majd pár másodperc múlva önkéntelenül is indítod a propellert és a léggitárt.

A Gama Bombtól sosem volt idegen némi mókázás, hiszen a klasszikus thrash-témák mellett (rasszizmus, globális felmelegedés stb.) a kezdetektől fogva operáltak képregényes, zombis, videójátékos dalokkal is. Tették pedig mindezt első osztályú crossover/speed/thrash ötvözettel, ami pedig a legjobb a csapatban, hogy mára egy meglehetősen markáns hangzásvilágot is sikerült kialakítaniuk. Teszem azt, az Agent Steel befolyása ma is tejesen nyilvánvaló, de a még mindig tetten érhető hatásokból sikerült valami egyénit összerakniuk, ami a hasonszőrű csapatokra sokszor sajnos nem áll.

A meglehetősen szokatlan, de király, filmes hatású borítóhoz tökéletesen passzol a már emlegetett Ninja Untouchables, de szerencsére később sem vagyunk híján a király daloknak. Az Avange Me!, a mókás Drinkers, Inc. („Bless me Father, for I have gin!"), a Tuck Your T-Shirt vagy a Witching Mania mind-mind tízpontos dalok, de az éppcsak fél óra fölé kúszó, tizenkét trackes lemezanyagba összességében sem tudok belekötni. Ráadásul, mivel sem a dalokat, sem a korongot nem húzzák túl, szinte átrobog az emberen az Untouchable Glory, aminek köszönhetően nem hogy unalomba nem fullad, de amint vége, legszívesebben újra pörgetném is le megint. Kétségtelenül az eddigi legjobb Gama Bomb-lemez!