Shock!

Az ezredforduló tájékán óriási divat volt konceptalbumokat készíteni, túl sok maradandó mű azonban nem született, és mára alábbhagyott a zenekarok lelkesedése is ezt illetően. Milyen következtetések vonhatóak le abból, hogy az amerikai metalcore vonal egyik legjobb bandája, a God Forbid most ilyennel rukkolt elő? Annyi bizonyosan, hogy Byron Davisék nem szeretnének beállni a sorba és egy lenni a garmadával özönlő metalcore zenekarok közül.

Nem mintha eddig ez lett volna a helyzet, hiszen már a tavalyi Gone Forever is olyan erényeket csillogtatott, amilyenekkel csak nagyon kevés zenekar büszkélkedhetett, ráadásul ezek az arcok élőben is zseniálisak, amiről tavaly a Machine Head turnén volt szerencsém személyesen is meggyőződni.

A IV: Constitution Of Treason tehát konceptalbum, méghozzá egy meglehetősen borongós poszt-apokaliptikus sztorival, mely három részegységre tagolódik, de szerencsére nem esik bele abba a hibába, mint sok ilyen történetmesélős lemez, vagyis a zene nem válik a szöveg másodlagos kiszolgálójává. Egyfajta markáns hangulat ugyanakkor mindvégig jelen van, és garantálja, hogy ettől az albumtól senkinek sem lesz kellemes szájíze, ha igazán elmélyed benne. A konceptlemezek fő buktatóját tehát sikerült megugraniuk, de nemcsak azt: pár hét ismerkedés után meg merem kockáztatni, hogy a Gone Foreverrel saját maguk elé állított magas mércét is túlteljesítették, dacára a relatíve rövid szünetnek.

Célszerű több időt hagyni a lemeznek, hogy megmutathassa értékeit, ugyanis egy rendkívül vastagon hangszerelt, rengeteg apróságot rejtő produkciót tettek le az asztalra a fickók, amit egyébként nagyon szívesen odadörgölnék azok orra alá, akik szerint ezek a keleti parti jenki bandák semmi egyebet nem csinálnak, csak harmadik generációs At The Gates és In Flames riffekkel fociznak. A Constitution Of Treason a legékesebb bizonyíték arra, hogy még ebben a rövid idő alatt szétjátszott stílusban is lehet újat, frisset, előremutatót alkotni.

Mint minden jó konceptlemezt, ezt is egyben érdemes elsősorban hallgatni, így csak a fő pilléreket emelem ki. Döbbenetesen jó, már-már dúdolhatóan dallamos gitártémával veszi kezdetét a The End Of The World, ami óriási nyitás, nem csoda, hogy ez lett az első klip, a végén azt a kétlábdobbal aládúcolt lánctalpas riffet pedig tanítani kellene, annyira eltalálták, hogy miként, hol és meddig. A második részt nyitó, Machine Head-ízű egyszerű, de nagyszerűen súlyos riffet felvillantó The Lonely Dead szintén tanítanivalóan markáns szerzemény azonnal fülbemászó refrénnel és hatalmas szólókkal, ami tökéletesen megalapozza a sztori drámai csúcspontját jelentő Under This Flag / To The Fallen Hero kettőst. Előbbi egy zseniális zúzda, míg az utóbbi büszkélkedhet a legragadósabb és legszívbemarkolóbb refrénnel. Meglepetés a továbbiakban is akad, leginkább a végzetes hangulatú Welcome To The Apocalypse jelent újdonságot, ez ugyanis egy végig lassú, nyugodt, ám címéhez méltóan mégis roppant feszültséggel teli dal. A záró Crucify Your Beliefs pedig végleg beteszi a kaput.

Talán az énekmegoldások terén a legszembetűnőbb a fejlődés: a vadul bömbölő fekete frontemberrel teljesen egyenrangú szerepet kap a két gitáros, Dallas és Doc Coyle is, és igazán jól teljesítenek ezekkel a jellegzetes dallamokkal. Ugyanígy egyre változatosabb, sokszínűbb a gitármunka is, mindig tudnak annyi csavart vinni a vastag témákba, hogy végig ébren tartsák az érdeklődést, és a szólók is önmagukért beszélnek. A God Forbid mára eljutott egy olyan szintre, hogy nyugodtan elmondható: semmiféle skatulyába nem lehet őket bepasszírozni. Ez simán csak modern, súlyos, előremutató metal, ami méltán lesz majd ezrek kedvence az óceán túlpartján és innen az elkövetkező hónapokban. Az ugyanis nyilvánvaló, hogy óriásit lépnek majd előre a Constitution Of Treasonnel.

Egyszerűen hihetetlen, hogy a 2004-es után mennyire erős a 2005-ös felhozatal is. Többször leírtam már, de most ismét kénytelen vagyok: ez itt az év egyik legjobb lemeze. Tessék lecsekkolni.