Shock!

A GrundRecords újabb kemény fába vágta bele a fejszéjét. A Hobo Blues Band munkássága ugyanis legalább olyan gazdag, mint az Omegáé volt, így annak rendbetétele is hasonlóan grandiózus munkát vetít előre. Aki az Omega-sorozattal találkozott, tudhatja, a Grund két fő pillére az alaposság és a mániákus hozzáállás, ami persze nem feltétlen jelenti, hogy hirtelenjében a teljes HBB életmű sorra kerül majd, ám a küszöböt a Kopaszkutya leporolásával átlépték tavaly, az ottani vizuális és hangzásbéli megújulás pedig előrevetítette, mire számíthatunk az esetleges folytatásban.

A Vadászat idén ünnepli megjelenésének negyvenedik évfordulóját, amivel még akkor is tiszteletre méltó korúnak tekinthető, ha jelentőségét valami fura oknál fogva figyelmen kívül hagynánk. Nem mintha e felett el lehetne siklani, ez a dupla album ugyanis nem csak a HBB, de a komplett magyar rocktörténelem (megkockáztatom, könnyűzene) egyik legfontosabb albuma, talán csak a Tábortűz mellett ér fel hozzá jelentőségében, ezzel pedig egy elég szűk felső liga trónján csücsülnek.

Hobóra szokás mondani, hogy valójában nem is énekes (pláne nem képzett), szóval ez az egész HBB-dolog valójában a zenészein múlt, ám ezt a felosztást mindig is nehezen súlyozhatónak gondoltam. Tény, hogy a zenei vonalon az itt már korlátok nélkül kiteljesedő Póka-Tátrai párosnak szinte stílusfüggetlenül sikerült egy örökérvényű, innovatív anyagot megírni, de ötletgazdaként, szövegíróként, az egész grandiózus vállalkozás szellemi vezéreként Hobo a Vadászathoz legalább olyan markáns részt tett hozzá. Valami akkor, ott nagyon összeállt, a koncepció pedig görbe tükörként világított rá a regnáló hatalom visszásságaira, meg csipkelődött néha módfelett szemtelenül a korszak torz politikai berendezkedésével. (Döme Dezső dobolása csak hab a tortán, de a zenei rész ilyen szintű méltatásába inkább bele sem kezdenék, mert még végül teleírom véletlen az egész Internetet.)

A most megjelent dupla CD iskolapéldája, hogy mit is jelent valójában, ha egy lemezt felújítanak. A külcsín egy dolog, bár ez sem mellékes: egyfelől megtartották az eredeti kiadás minimalista dizájnját, a konkrét CD-booklet gyakorlatilag egy kinyitható lap, amely replikája az eredeti dupla vinyl külső és belső borítójának, a CD azonban kapott egy plusz papírtokot, ami mellé egy vaskos füzet is jár Hobo előszavával, az összes dalszöveggel, infókkal, és sosem látott korabeli fotók sokaságával. A projekthez sikerült megszerezni az eredeti mesterszalagot, annak felújításához felkutatni az ország egyetlen még létező/működő lejátszóját, Rozgonyi Péter értő szakemberként pedig szó szerint csodát tett. És hogy mit is jelent ez, egy alapból is remekül szóló lemez esetén? Az csak egy dolog, hogy az egész dinamikusabb, lüktetőbb, szebben és tisztábban is szólal meg. Ám arányosabban is: Pókát kábé soha nem hallottam még ilyen jól, talán egyetlen lemezen sem, az egyéni hangszeres játékok fókuszba helyezése nyomán akadt is pillanat, mikor az első hallgatásnál konkrétan rácsodálkoztam, miket is játszott, és te úristen, hogyan! Ez adott esetben a gitárokra, Tibusz témáira is áll, ám érzetre eddig azért főként az ő zsenije adta itt mindennek a legfőbb savát-borsát. Az új verzióval a köztük lévő egyensúly is beáll, Egon néha úgy játszik szinte szólót, hogy egyáltalán nem tesz ilyesmit – ezáltal, és az ehhez hasonló, ilyen módon előugrott, eddig megbújó apró részleteknek köszönhetően szinte újra felfedeztem az egész lemezt, ami egy betéve ismert anyag esetében elég disszonáns gondolat. Mindezt tetézik az olyan megoldások, amikor Hobo énekét a Hajtók dalában a verzéknél panorámázzák – szintén önmagának válaszolgatva hol az egyik, hol a másik oldalról hallod, ami csak ráerősít az egész dal erejére. Másutt a hangszerek kapcsán is játszottak ugyanígy, ezek által teret, élő lüktetést adva pluszként az anyaghoz.

Ez a verzió egyelőre csak CD-n jelent meg, a hagyománytiszteletnek megfelelően azonban a vinylkiadás is előkészítés alatt áll, aki tehát azt várná, örülhet: lesz. És aki hozzám hasonlóan már most tobzódik, ott talán még kapaszkodhat is majd, tervben van ugyanis egy elég exkluzív box set verzió is, amely egy esetleges tényleges újrakeverésen túl olyan kuriózumértékű dolgokat is felsorakoztathat, amelyek tényleg rocktörténeti jelentőségűek, és amelyekkel kiegészítve külcsín és belbecs tekintetében is egy a magyar könnyűzenei palettán még nem látott nívójú kiadvány születhet.

Mantrázom, hogy minden a tervek szerint alakuljon, és számolom a napokat, hogy végre ezt is kézbe vehessük! De ez így, már most is tíz+ pontos kiadvány!