Shock!

A budapesti Periferic Records neve valószínűleg csak a kimondott rétegzenék hallgatóinak jelent valamit a hazai rockrajongók közül, a három balti állam bármelyikéből származó bandákat pedig talán még kevésbé ismerjük errefelé. Márpedig ez a lett társulat (a kiadói infólapon litvánként szerepelnek, postacímük azonban rigai és ez a perdöntő...) aktuális albumával elképesztő minőséget produkált!

Nemcsak a Shock!-ban tér vissza rendszeresen a progresszivitás témája, a címke valódi tartalmának kérdése; az esetleges újabb vég nélküli polemizálás helyett inkább mutassuk be most néhány szóban, mitől olyan haladó gondolkodású és mitől olyan jó a Holy Lamb! Jelen ismertető tárgya egy többszereplős sztorit elbeszélő album. Mint ilyen, a Clive Nolan/Oliver Wakeman-féle The Hound Of The Baskervilles koronggal vagy a Trans-Siberian Orchestra alkotásaival rokonítható a közelmúlt hasonló kiadványai közül, viszont szigorúan csak a koncepcióját tekintve (az első fejezeténél tartó Genius trilógia vagy az immár kétrészes Avantasia metal operákkal való összevetés csak még messzebbre vinne a lényegtől).

A Beneath The Skin meséje példának okáért a Rush 1976-ban megjelent 2112 c. mesterművét juttatta eszembe. Nem a távoli jövőben játszódik a történet, de Geddy Lee-ék klasszikusához hasonlóan ez is magáról a zenéről, annak jelentőségéről és tisztaságáról szól. Egyébként zeneileg is a patinás kanadai trióhoz húz elsősorban a csapat, míg a mai pályatársak közül a Pain Of Salvation párhuzam tűnik a leginkább helytállónak, ha mindenképpen a prog. rock színtéren kell mintaképeket keresni. Mert lehet, hogy szerencsésebb volna egyenesen jazz mércével mérni a lemezt, sőt musicales elemekkel is bőven találkozhatunk. És ez még messze nem minden: a The Plan That Failed többszólamú vokáljait pl. őrült tempójú rock n' roll vágta vezeti át egy szimfonikus gitárpár-kettősbe, az emészthetőbbnek mondható Makhtartam & The Low Brotherhoodban egy súlyos kórusbetét is halható. Az "Audiodrug" a fent elsorolt illetve különböző más stílusok egész kavalkádját hozza, és ott van még a majdnem teljesen akusztikus, csodaszép instrumentális szerzemény, a Stars Fell On Fertile Lands is.

A zenészek közül Aigars "Fat" Cervinskis énekest emelném ki külön, aki egymaga alakítja majdnem az összes szereplőt (persze ha kell, a társak is vokáloznak és vendégénekesek, énekesnők is felbukkannak itt-ott), ami sokszínű, széles skálán mozgó hangot feltételez, emberünk pedig maradéktalanul megfelel ennek az elvárásnak. Egy szó mint száz, a tágan értelmezett progresszív muzsika kedvelőinek kihagyhatatlan a Beneath The Skin. Ez tényleg valami egészen különleges!