Shock!

Jasonról eddig csak annyit tudtam, hogy az amerikai gitárhős iskola egyik illusztris tagja, anno játszott David Lee Roth lemezén, Marty Friedmannel megalkották a Cacophony projectet, és tovább öregbítették az Eddie Van Halen, Steve Vai és a többiek által is képviselt tekerős stílus hírnevét.

Nos, Jason még a nyolcvanas években szembesült a sokkoló ténnyel: szklerózis, izomsorvadás... Azt mondták neki a kiváló és emberbaráti orvosok, max három évet élhet még, és abban sem lesz sok öröme... Hősünk állapota 1989-re annyira leromlott, hogy azóta képtelen gitározni (már 14 éve!!!), azóta pedig már semmije nem mozog, csak a szeme. Gépeken él... de ÉL! Az agya eleven, kifejlesztett egy olyan szem-ábécét, amelynek segítségével nem csak honlapját írogatja, de könyvet is fogalmaz! És nem adja fel. Komolyan, olvassátok el a honlapját, azt hiszem, ennyi humorral és életigenléssel még egészséges emberek körében is ritkán találkozom!

Nos, hogy a zenéhez is visszakanyarodjak: a CD egy sorozat második darabja, melynek keretében Jason az eddig megjelent műveinek félkész változatait, ötletvázait, pici apró részleteket, fel nem használt darabkákat gyűjt össze. Nem kell hát csodálkozni sem a prüntyögős gépdobon, sem a néhol kásás hangzáson, néhány dalt sima audiokazettáról pofozgattak rá a lemezre. Érdekes hallani jól ismert lemezes dalok előzményeit, bár persze teljes értékű albumnak így sem nevezhető a The Blackberry Jams. A honlap szerint még vagy három "normális" lemezre való, már felgitározott téma vár meghangszerelésre és kiadásra. Ja, még egy apró szimpatikus momentum: A helyzet ismeretében hihetetlenül kedvesen és kulturáltan kéri meg Jason a honlapon keresztül a rajongóit, hogy ne töltsék le, hanem vegyék meg a lemezeit, mivel a letöltögetések miatt egyelőre nehéz előteremteni a még kiadandó lemezekre a pénzt. Hát, nem is tudom. Az "egészséges" Metallica és a Napster esete jutott eszembe a hőzöngéssel meg a pereskedős-botrányos sárdobálással. Hmm.

Nem tudom pontozni a lemezt, ha végigolvastátok ezt a rendhagyó "kritikát", megérthetitek, miért. Az erőfeszítés, az életigenlés és a kitartás viszont olyan pontszámot érdemelne, amit jócskán a tízes skála fölött tudnék csak elképzelni. És mivel volt rá példa, igaz, nagyon-nagyon ritka, csakazértis azt kívánom: jobbulást, Jason!