Shock!

Jorn Lande egyszerűen képtelen nyugodtan ülni a hátsóján, mindig muszáj csinálnia valamit. Most például két speciális lemezzel jelentkezett egy időben: az énekes szólókarrierjének legjobbjai között szemezgető The Gathering című válogatással szemben az Unlocking The Past kizárólag feldolgozásokból áll, melyek között akad olyan, ami már megjelent korábban, nagy részét viszont lemezen még nem lehetett hallani Landétől.

A dalválasztásokat illetően nem számolhatok be különösebb meglepetésekről, ezek itt kétségtelenül Jorn legfőbb hatásai, mindegyik itt szereplő előadó munkássága érződik a saját dalain is, azt azonban megszokhattuk az egyre kövérebb és asszonyosabb fazont öltő norvég zsenitől, hogy egyszerűen mindenre rányomja a bélyegét, amihez hozzányúl. Ez szerencsére most sem történt másképp. A lemez ennek megfelelően biztos befektetés. Az itt szereplő klasszikus Whitesnake, Rainbow, Deep Purple, Sabbath satöbbi nótákkal eleve nem nagyon lehet mellényúlni.

Az Unlocking The Past a Michael Schenker Group kettes lemezéről származó On And Onnal nyit, majd a Whitesnake Fool For Your Lovingjával folytatódik. Ezeket elrontani aligha lehetett, ráadásul nemcsak Jorn csodálatos hangja érvényesül maximális mértékben, de a gitáros-szekció is nagyon odatette magát, méltó módon szólaltatják meg az eredeti verziókban szereplő virtuózok minden egyes klasszikus hangját. Ezen mondjuk nincs is mit csodálkozni, hiszen az MSG nótában Ralph Santolla penget (a billentyűkön Don Airey játszik), a Fool For Your Loving pedig cseppet sem meglepő módon nem az eredeti változatot, hanem a Steve Vai-féle '89-es kiadást veszi alapul, ami kiváló alkalmat teremt Tore Morennek és Jorn Viggo Lofstadnak egy kis bemutatóra.

A Thin Lizzy Cold Sweatje itt kissé húzósabb és áramvonalasabb, mint az eredeti, szerintem fantasztikusan jó lett, hallhatóan Jorn is magáénak érzi. A Lonely Is The Word / Letters From Earth egyveleg az énekes egyik legmarkánsabb hatása, a Ronnie James Dio-féle Black Sabbath előtt tiszteleg. Talán furcsa lesz, amit mondok, de ezt az egyébként rendkívül gördülékenyre összegyurmázott kis mixet a gitárok miatt nem érzem tökéletesnek: Lofstad és Moren kicsit leszögletesítik Tony Iommi páratlan riffjeit, így nincs meg bennük az a feeling, mint az eredeti változatokban. Elsőre az jutott eszembe, hogy néhol olyan lett a végeredmény, mintha a DIO elborult korszakát fémjelző Tracy G facsarná a témákat... A minden idők egyik legalulértékeltebb Sabbath lemezének számító Dehumanizeren szereplő Letters From Earth leporolásáért ugyanakkor jár a vállonveregetés Jornnak és a dal végére elhelyezett kis Sign Of The Southern Cross meg Children Of The Sea idézetek is ülnek.

A Purple Burnjének Jorn-féle verziója már a Starfire-on is szerepelt, tehát nem újdonság, ezt a számot ráadásul bárhol, bármikor jó hallani. A Bad Company Feel Like Making Love-ja – naná, hogy Jorn Paul Rodgers cipőjét is kitölti – és a Rainbow Kill The Kingje is hasonló kategória. Ezek a verziók ugyanakkor eléggé hűek az eredetiekhez, így annyira azért nem különlegesek, ellentétben a másik Deep Purple nótával, a Perfect Strangersszel, amit szintén feldolgoztak már egy páran (legutóbb a Pretty Maids). A feltűnő változás igazából annyi, hogy raktak a verze alá egy darkosan pittyegő, amúgy roppant szimpla zongorafutamot, Jorn pedig alig észrevehetően egy kicsit másként hajlítja a dallamot, ellenben szinte mellbevágó, mennyire más jelentést kapott ettől az egész. Kicsit a nóta témázgatós részébe is belenyúltak. Mindenképpen ez az egyik legjobban sikerült átdolgozás itt.

A KISS Naked Cityje érdekes választás, lévén a kevésbé ismert Unmasked albumról származik, de tökéletesen fekszik Jornnak, arról nem is beszélve, mennyire kerek és jól megírt dalról van szó... Nagy kár, hogy a KISS ezen korszaka nem nagyon érdekel senkit ma már. Az AOR vonalon kultikus City Boy a megahangszeres dalszerző Mike Slamer első bandája volt, a lemezeik gyakorlatilag beszerezhetetlenek – tudomásom szerint CD-n nem is nagyon hozzáférhetőek – , az itt szereplő The Day The Earth Caught Fire-t én is csak azért ismerem, mert annak idején ez is szerepelt Jorn Starfire lemezén. Ehhez nem nagyon lehet mit hozzáfűzni, hatalmas nóta, azt meg már csak zárójelben jegyzem meg, hogy Landét a TNT egy korábbi felállásának hangszeresei kísérik benne.

Amint az a fentiekből is kiderül, az Unlocking The Past talán nem a földkerekség legizgalmasabb feldolgozásalbuma, de határozottan jó néha előszedni. Egyetlen apró zavaró tényezőt tudok csak megemlíteni: a cinek hangzása néhol nagyon furcsa, olyan rezonálós lesz tőlük az egész sound.