Kicsit úgy érzem, mintha visszaröpültem volna az időben. A borító, az egész körítés a 80-as éveket próbálja meg előadni - némileg ironikusan szemlélem. Mindegy. Kalapács Józsi tiszteletet érdemel a műfaj iránti kitartásáért (hosszú haj plusz pont), és bíztam benne, hogy a körülötte lévő csendnek csak a megfelelő pillanatra várás az oka.
A pillanat itt van: Paksi Endre személyében még testet is öltöt, ketten karöltve hozták tető alá ezt a Pokolgép nótákra épülő anyagot. A dalok természetesen hibátlanok, Rubcsics Ricsi játéka pedig egyszerűen fenomenális. Nagy kincs ez az ember Endre számára, hatalmas előrelépést biztosít mind az Ossian, mind pedig a Kalapács lemezen alkotóinak. Az anyag hangzása viszont nagy szálka szememben. A Yellow stúdió kevés döggel áldotta meg a felvételeket, háttérbe szorított dob, többnyire csak az ének van kinyomva, a zene szinte másodlagos helyre szorult. Hallgassunk csak bele a Pokolgép Utolsó merényletébe, ami ugye koncertfelvétel, ott a Maszk vagy a Cirkusz és rács is úgy megszólal, hogy utána ez a steril stúdióverzió csak demó minőség.
Mindent egybevetve az ötlet óriási, biztos sikerre számíthat.
