Shock!

A floridai Kamelot - ahogy a címből is kiderül - negyedik lemezével jelentkezett nemrég. Bár rólam köztudott, hogy nemigen részesítem előnyben ezt a mostanában divatos true vonalat, de a Kamelotot mindig is szerettem. Egyrészt az igényesség miatt, másrészt mert ők a nagy alternatív/punk hullámban is kitartottak a metal mellett, és nem tartoznak a "nagy visszatérő retro hősök" közé. Az is mellettük szól, hogy nem azt a trappolós tucatzenét játsszák, amitől a falra mászom. Ennél azért ők progresszívebbek.

De nézzük magát az albumot. Már az intrónál feltűnik,hogy a lemez ezerszer bikábban szól, mint elődje, a zseniális Siege Perilous. Aztán a húrok közé csapnak a címadó nótával, majd jön a modern, szaggatott riffelésű Silent Goddess. Az első meglepetés a keleties, de iszonyat eltalált Desert Reign, amelyből az eszméletlen refrénű Nights Of Arabia bontakozik ki, melyet kegyetlenül feldob Khan egyedi és titokzatos hangja. Megjegyzem, ez a teljes albumra igaz. A lemezt időnként átszövik különleges hangszerek is, de csak finoman, ízlésesen és kizárólag színesítő jelleggel. Még egyetlen nótát ki kell emelnem az egyébként egységes színvonalú lemezről. Ez nem más, mint a Glory, ami egy álomszép ballada. A zenekar egyébként megvált Dave Pavlicko billentyűstol; ez az első lemez nélküle.

A borító - az előző koronghoz hasonlóan - megint ultraigényes. Zárszóként még annyit jegyeznék meg, hogy én örülnék a legjobban ennek a Metal visszatérésnek, ha minden banda ennyire igényes és eredeti lenne, mint a Kamelot, de ez nem így van. Sajnos...