Magnus Rosén - aki esetleg nem tudná - a Hammerfall bőgőse, mellesleg fejre a legnormálisabb tag, persze ez szubjektív, de mindig rajta van a legkevesebb páncél és neki van a legkevésbé bugyuta tekintete. Ez a dupla kiadvány kizárólag basszusgitárosoknak szól, vagy olyan ultra-elvakult Hammerfall-fanatikusoknak, akik még azt a felvételt is megveszik, mikor Oscar Dronjak nyaka megroppan és ezt véletlenül rögzítik stúdióban.
megjelenés:
2003 |
kiadó:
LBM Productions
|
pontszám:
- /10 Szerinted hány pont?
|
Naszóval, ahogy a cím is mutatja, ezen az albumon kizárólag basszusgitár szól, hol tradicionálisan, hol művészien. Sokszor ragadtatja magát slappelésre és egyéb nem-true metal stílusú dolgokra barátunk, szóval dicséretes, hogy nem ragad le ott ahol van. Viszont el kell árulnom valamit: hosszú távon mocsi unalmas ez a két korongnyi anyag. A Mester még nem egy Pastorius, bár sokat tud a hangszerről, pontos meg ilyes, viszont arra megakevés ez a munka, hogy két lemezt megtöltsön vele. Bőgősök is inkább videón élvezhetnének ilyesmit, amolyan oktató jelleggel.
Vicces még az is, milyen kis magán- illetve családi vállalkozás az Empty Room: A borítófestményeket Magnus anyukája készítette, a promóciót pedig maga Magnus intézi, minket is ő keresett meg, személyesen, aztán pedig (nem sorlevélben, hanem személyre szabottan) kellemes ünnepeket is kívánt szépen. Tök aranyos, na.
Nem tudom lemezként pontozni, jó kis bőgőzés, akinek tecc, vegyevigye.