Shock!

Ez is eljött. Az 1984-ben alapított amerikai Massacre új, egészen pontosan harmadik lemeze megannyi kihagyás, kérészéletű újjáalakulás után itt van, és nem megy már sehová. A csapat ugyebár a death metal egyik legendája, meghatározó formációja, alappillére, satöbbije. Ezt a státuszt debütáló, máig etalonnak számító From Beyond mesterművükkel érték el, de természetesen az sem elhanyagolandó tényező, hogy a csapatot eredetileg olyan muzsikusok alapították, akiknek neveit a death metal legősibb kőzetrétegeibe beágyazódva találjuk. Kam Lee, Bill Andrews, Rick Rozz és Terry Butler ott volt többek között a Death alakulásánál, de megtaláljuk őket olyan, idővel jelentőssé vált zenekarok tagjai között is, mint az Obituary vagy a Six Feet Under. Az elvárások tehát igen nagyok.

Eléggé vegyes érzésekkel kezdtem el hallgatni a Back From Beyondot: először is, hol van Kam Lee? Másodszor, mi ez az ocsmány borító? 2014-ben egyszerűen kínos az ilyesmi. A banda klasszikusára utaló lemezcím is fantáziátlanságra utal, de reménykedtem, hogy nincs igazam, és az album a falhoz fog csapni, mint a taknyot. Sajnos nem így lett.

A felesleges intrót követő As We Wait To Die kényelmes, azt is mondhatnám, nyugdíjas tempóban araszol előre. Felvezetésnek elmegy, de már itt érezni, hogy nem a dinamizmus a lemez legfőbb erénye. Az Ascension Of The Deceased már egy fokkal feljebb kapcsol sebességben, riffjeit és szerkezetét tekintve viszont ez is jellegzetesen olyan darab, amit az egykoron dicsőséges csapatok szoktak húsz-harminc év elteltével, az újjáalakulás után összedobni: rendkívül vontatott, erőtlenül kapkodós, emiatt meg-megbicsakló, és valahogy az egészet átjárja a fáradtság.

A gond nem Kam Lee hiánya, a helyetteseként csatasorba állított Ed Webb ugyanis megbízhatóan hozza a tucathörgést, ami nem tesz hozzá semmit a végeredményhez, de el se vesz belőle. Még azzal se lehetne csúfolni az albumot, hogy a From Beyond izzadságszagú klónozása lenne, mert távolról sem az. Ott az ember csak kapkodja a fejét a gyilkos riffek elől, miközben a jégviharszerűen tomboló blastbeatek padlóba tapossák a csontot is. A Back From Beyondot ezzel szemben inkább a Penetráns Kor elnevezésű, kiöregedett death metalosok számára létesített nyugdíjas otthonban lehetne háttérzeneként leadni, ha lenne ilyen intézmény. Sajnos egyre több csapat férne be az újkori alkotásaival egy ilyen helyre. A javarészt középtempós szerzeményeken az se segít, hogy egészen lebutították a témákat. Ennek lehet az egyik oka Terry Butler Six Feet Under-beli érdekeltsége is, mindenesetre az első húsz perc után végleg elveszíti a hallgató figyelmét az anyag. Két részletben hallgatva már jobb a helyzet, bár így sem az igazi. A Shield Of The Sun például biztatóan kezdődik, de aztán hamar belefullad a fantáziátlan és sablonos megoldások halmazába. És nagyjából ugyanez mondható el a többi darabról is.

Összességében nem érzem, hogy annyira fontos lett volna ezzel a lemezzel előrukkolni, viszont egy igazán erős Massacre, sőt, death metal korongra igenis szükség volna. A Back From Beyond jóindulattal is csak közepes eresztés, ami hamar el is fog veszni a középszerű metal anyagoktól terhes süllyesztőben.