Shock!

Még tavaly ősszel érkezett a Matrix nevű zenekar csomagja Angliából (ebből is látszik, hogy olykor elég lassan őrölnek a kerekeink, hogy csak 2005 tavaszán sikerült róla írni róla valamit, persze ha földhöz vágott volna a dolog, talán hamarabb került volna ki róla pár sor), melyhez olyan fura infókat mellékeltek, amiről egy mese jutott eszembe. Az, amikor a szolgálólány vitt is ezt-azt a királynak, meg nem is.

Küldtek egy nagy fényképet, ahol a tagokat megszemlélve feltűnt, hogy ketten frufrut viselnek és a nagy többség nem túl fiatal már. Aztán küldtek még egy biográfiát, ami elég különös, mert ugyan benne van, hogy '97-ben alakult a zenekar, meg mivel azonosultak és mivel nem, de tulajdonképpen értékelhető információ nincs a tagok nevein kívül, a vége meg annyi, hogy '98 közepére terveztek megjelentetni egy lemezt, aminek a sikerében bíztak és majd jó sokan lesznek Matrix rajongók. És itt a vége. Könyörgöm, azóta eltelt már pár év... Találjam ki, hogy mi történt azóta velük? Ez a lemez akkor most mi? Mikor vették fel és miért? Erről egy árva betűt nem találtam, a borítón sem. Aztán küldtek egy setlistet, amit nem tudok mire vélni, mert a lemezen jóval kevesebb dal van, akkor ez mi? Továbbá egy backline rajzot is kaptam, ha netán meghívnám őket koncertezni, tudjam, mit hova pakolnak a színpadon. Szóval egy kicsit talányos ez a zenekar számomra, főleg, hogy a neten sem találtam több infót róluk ennél.

A cd-n 6 dalt hallhatunk, az első elég öreges riffel indul, kicsit a Sabbath-féle világ összekeveredett a nyolcvanas évekbeli porosabb metalokkal. A hangzás is szíven ütött: vértelen, demószintű, a legjobban a dobhangzáson sírtam. Az énekes is inkább a hetvenes évekből léphetett elő, kicsit karcos a torka, nem annyira vészes, csak semmilyen. Nagyjából nulla fantáziával bír énekdallamok terén. Majd nyolc percig húzzák ezt a kb. öt riffet tartalmazó dalt, kb. egy köszvényes krokodil energiájával.

A második dal az India címet viseli, bár fura módon harangzúgással indul, majd korai The Cult-nyúlással folytatódik, aztán igyekeztek belevinni némi keleties feelinget, de hát... Nem túlzottan sikerült. Instrumentális dal, gitárszólókkal. A következő szám megint csak hat percen felüli, jaj. Kb. ugyanolyan poros riffekkel, mint amit az elsőnél hallhattunk. Valahogy mintha azt is elfelejtették volna, hogy ezek a típusú dalok azért alapvetően úgy épülnek fel, hogy verzék után jön refrén is. A refrén hiánycikk náluk. Még egy hat perces dal, ugyanolyan témákkal, az énekes kettő hangját ismerjük kívülről. Aztán egy kilenc perces nótával örvendeztetnek meg, ami doomosan indul, aztán úgy döntöttek, hogy mégis belendülnek, ez is kicsit Sabbath-os. A közepén líráznak. Az utolsó dal egy feldolgozás, egy ezer éves tv-sorozat főcímzenéjét bírták "átmetalosítani". Ehhez már nem fűzök kommentárt, hallgassátok meg inkább ti is a csodát.

Olykor előfordul, hogy egy-egy régisulis gitárosokon felnőtt és tisztesen középkorúvá érett zenész nem képes beletörődni abba, ha valami nem megy, és csakazértis akar zenekarozni. Az sem probléma, ha ezzel saját magát teszi nevetségessé. A Matrix maximum egy tíz fős kiskocsmában lehet sikeres, ahol mattrészeg mindenki. A cd dalai a dalokat és a zenészek teljesítményét tekintve nem érdemel többet egy nagyon alacsony pontszámnál.