Shock!

november 22.
péntek
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

Messiah's Kiss: Prayer For The Dying

Jó ideje találgattam, mi a franc lehet az amerikai Holy Mother zenekarral, amely négy éve hatalmasat robbantott a Toxic Rain albummal, ám a rá következő két lemezzel sajnos nem volt képes újítani. Vajon van-e még bennük legalább egy Toxic Rain szintű anyag vagy ennyi volt, game over?.. Nos, a csapat szerencsére nem fulladt ki, sőt készül a következő lemezre! Mike Tirelli énekesben azonban már hamarabb megpezsdült a munkakedv...

megjelenés:
2002
kiadó:
SPV / Record Express
pontszám:
9 /10

Szerinted hány pont?
( 1 Szavazat )

A Messiah's Kiss új név ugyan a palettán, de egyrészt maga Mike is kipróbált arcnak számít a tengerentúli heavy metal undergroundban, másrészt a vele szövetkezett német hangszeresek szintén a nyolcvanas évek óta nyomulnak már együtt. Nem lehet tudni, meddig lesz elég a közös erő, lendület, a Prayer For The Dying album viszont ütősre sikerült, az egyszer biztos! Nincs jelentős eltérés a Holy Mother power metaljához képest (a Light In The Black szerintem a Toxic Rainen is kényelmesen elfért volna), csak európaibb ízű a muzsika: pl. a Thunderball és a Blood Of The Kings konkrétan olyan, mintha a Holy Mother játszana Running Wild nótákat. Egyébként amennyire a Judas Priest-, Iron Maiden-, Saxon-féle vonulat befolyással bírt a fémvilágra, annyira az egykori Repression-tagság is nyilvánvalóan magáénak érzi ennek a brit iskolának a "tanait". A Night Comes Down már más, itt Dio hatása mutatkozik meg erőteljesen és a Final Warning is leginkább amolyan U.S.-metalba injektált Heaven And Hell. Mike meg eleve sokat tanult Ronnie Jamestől ugyebár...

A legkomolyabb meglepetést azonban a Dream Evil (!) című dal okozza, amelyben egészen modern fordulatok csapnak fültövön! Teljesen váratlanul ért a dolog, viszont tényleg nem szokványos és jól is áll a bandának. Pillanatnyilag éppen ezek a kedvenc számaim a lemezről, amely a műfajt nem viszi ugyan előre, de ez nem is feladata. A fő, hogy sikerült az ötösnek a régről ismert zenei megoldásokat (szándékosan nem akartam kliséket írni) valódi tartalommal megtölteniük, vagyis kitűnő dalaik vannak. Ezért azt mondom, megérdemlik az underground veteránnak számító német arcok a nagyobb nyilvánosságot, pláne ilyen énekessel!

 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hirdetés

Friss

Hozzászólások

Galériák

 

Riverside - Budapest, A38, 2013. május 23.

 

Depeche Mode - Budapest, Puskás Ferenc Stadion, 2013. május 21.

 

A Life Divided - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. február 23.

 

Helloween - Budapest, Petőfi Csarnok, 2010. november 28.

 

Wendigo - Budapest, Petőfi Csarnok, 2008. október 31.

 

Wackor - Budapest, Kultiplex, 2005. október 8.