Shock!

A Midnight Danger művésznév a stockholmi illetőségű dalszerző/gitáros/producert, Chris Youngot takarja, a Nights At Lake Milsen pedig már a harmadik album tőle a sorban. Mint a névből és a borítóból, illetve a körítésből is sejthető, a zene alapvetően synthwave, de mivel a feltúrt hajú Young már fazonra is szakasztott olyan, mintha csak a korai Shotgun Messiah-ból szalasztották volna, bőven tartogat finomságokat a zene a kitartó hajmetálosoknak és egyéb nyitottabb rockrajongóknak is. Ha meg végignézünk a vendéglistán, még egyértelműbb a helyzet, hiszen Rafael Bittencourt (Angra), Danny Rexon (Crazy Lixx) és Sonia Anubis (Crypta, Burning Witches) mellett egy igazi '80s-legenda, Kane Roberts is tiszteletét teszi az albumon...

Az előző két Midnight Danger-album is elsősorban hangulatával tarolt, és a Nights At Lake Milsen kapcsán sem kerülhető meg a kivételesen markáns atmoszféra. Mint a borítóból is sejthető, az egész anyagot belengi az a bizonyos tékás-horroros old school feeling, amit én szerencsére még éppen meg- és átélhettem a '80-as évek végén, '90-esek elején. Így ebben a nagyon direkt, túlhangsúlyozott retro-formában is bármikor vevő vagyok rá, és hülyegyerekként vigyorgok, ha valaki képes értő és autentikus módon újrateremteni. Márpedig Young kiváló dalszerző, így ebben aztán nincs hiba, ráadásul száz százalékig rockos aggyal ír, ezen felül pedig – és itt jön a plusz számos hasonszőrű előadóhoz képest – minden túlzás nélkül remek gitáros is.

Az egész anyag szerintem legjobb nótája, a Fatal Attraction (ugye már a cím is beszédes...) nagyjából mindent elárul, amit tudni kell róla és a lemezről. A szaxofonos mester, Max Cruise vendégeskedésével ékesített, hihetetlenül hangulatos dal alapverziója is megbabonázó, a fúvós tetejébe gitárhős módon teleszólózott Alternate Mix azonban még gyilkosabb módon kapja telibe az ilyesmire fogékony, gyanútlan hallgatót. Kissé tradicionálisabb hangszereléssel ez a dal lazán felfért volna akármilyen Mike Varney-féle gitárlemezre jó harminc-akárhány évvel ezelőtt. De hasonlóan óriási stílusgyakorlat a Bittencourt mesterrel megerősített Terror By Night is a habos szintik és elektromos dobok mellett feszülten-okosan építkező, zakatoló gitárokkal, ellenállhatatlan húzásával. A nyitó Into The Abyss Of Fear elektronikusabban csattogó hangulatához tökéletesen passzol Sonia barátnénk szögletesebb, de perfekt módon felépített szólómutatványa, a Maniacből a borító légköre köszön vissza, míg az A Storm Out There giccsesrózsaszín floridai naplementét varázsol az ember köré, hogy aztán szépen felpörögjön.

Muszáj külön megemlékezni a Robertsszel és Rexonnal közös Out In The City Lightsról is, amely – mint címéből is sejthető – száz százalékos pop metal a fénykort idéző hangulatokkal: a soundban persze ott a New Retro Wave-es íz, de ez senkit se tévesszen meg, ettől ez még igazi dallamrock, amolyan hamisítatlan stáblistás szám, ami éppúgy lazán elfért volna Roberts valamelyik munkáján, mint a Crazy Lixx repertoárjában. Kettes számú csúcspont a Fatal Attraction mellett, a refrén első hallgatásra üt és ragad.

Ha bírod ezt a vonalat, tudod a dolgod, nálam nem véletlenül került fel a tavalyi Top 20-ba is ez az album.