Magyar Iced Earth-ként emlegették páran a Morpheust, így vártam már, hogy belehallgathassak a debütáló korongjukba. Egyszer még egy régebbi Szigeten láttam egy fellépésük pár percét, akkor még Nachladal István énekelt a csapatban, nem is rosszul. A lemezen már Könnyű Tamás a vokalista, kicsit féltem a váltástól, de annyira nem kellett, jó hangú, majdnem teljesen jól képzett torok, tisztán, erővel énekel, csak helyenként akadnak apróbb bizonytalanságai.
Nézzük, mit is kínál a lemez? A borító, bár kissé minimalista, mégis ötletes, illik a zene hangulatához. A kissé midi-szagú intro után a Szívem Újra Lángol a nyitó zúzda, és bizony, ez tényleg Iced Earth. A vicces az, hogy egy az egyben elférne a nóta egy Jeges Föld lemezen, mondjuk a Dark Saga slágergyűjteményében, és még nem is zavar a hasonlóság, valahogy sikerült a fiúknak ízesen tálalni a dolgot. Ez a dal a lemez slágere, az kétségtelen. Utána lassulás következik, a Ne Hibázz egy középtempós HM szerzemény. A négyes trackről hangulatában a néhai Scandal zenekar jutott eszembe, szinte láttam magam előtt a kiváló zöld (!) színű műsoros kazit. Jönnek a tradicionális HM ösvényén haladó nóták szépen sorban, a zene bár nem túl bonyolult, de ízesen, lélekkel szól, pontos a ritmusszekció, szépek a szólók, penge az ének.
Talán a lemez második felében kissé laposodnak a nóták, de az is lehet, hogy csak sok egymás után 10 ilyen dal, nem tudom. Mindenesetre a Szívem Újra Lángol és a kifejezetten szép Miért Nem Vagy Már egészen megtetszett, és lássuk be, egy Iced Earth lemezen se ugyanolyan jó minden egyes tétel.
Most jön a szokásos Wendigo-féle kötözködés, de előrebocsátom, hogy pont azért, mert szeretem ezt a lemezt. Pár apró dolog kellene csak, hogy szép pontszámot adjak neki. A legfontosabb ráadásul nem is a zenekar "sara", de lassan ki kell mondanom: Hiába patinás név a P stúdió, hiába hihetetlenül tapasztalt hangmérnök Küronya Miklós, valahogy még sosem hallottam igazán harapós metal korongot a P-ből kitermelődni. Nem zúznak a gitárok, élettelen a dob, pedig hallatszik, hogy a zenészek mindent megtettek. Úgy szól az egész, mintha 10, vagy akár 20 éve vették volna fel, de könyörgöm, 2003-ban egy metal lemeznek simán le kéne mállasztania az arcomat hangzásilag! Lehet, hogy nem a névre kellene odafigyelni legközelebb, hanem a zenei stílusban szerzett tapasztalatra.
A másik belekötősdi a magyar szövegekkel kapcsolatos. Na nem a tartalommal, egyszerű de igaz érzéseket mondanak el a dalok, ezekkel semmi baj. Viszont a prozódiára, az "énekelhetőségre" kicsit jobban oda kellett volna figyelni, a "hajszolvaaaa, üldözveeeee" elég magyartalan, néhol sűrű is pár sor, és ezek bizony megtörik a nóta hangulati ívét.
No, de elég a kötözködésből, a konklúzióba csupa jót írok, tényleg: végre egy olyan "NWOHHM" banda, amelyik nem önmaga paródiája a pallosokkal meg a szögekkel és a Pokolgép retróval, végre egy olyan csapat, akik tényleg tudnak zenélni is és énekelni, pontosak és képzettek - szerintem tudjuk többen, kikre gondolok ellenpéldaként.
Ha koncerten is ilyen jó a csapat, szívből kívánom nekik, hogy legyenek ők az egyik legjobban elismert magyar HM csapat, több "nagy öregnél" és ifjú titánnál hitelesebbnek és jobbnak tartom őket.
