Totálisan lerágott csont, hogy a Nadir maga a Nagybetűs Underground. Rendre jöttek a sorlemezek, splitek, koncertezni ennek ellenére csak délutáni időpontokban tudnak legtöbbször, valamiért az örökös előzenekari státuszból képtelenek kitörni, amibe láthatóan bele is törődtek.
|
megjelenés:
2010 |
|
kiadó:
szerzői kiadás |
|
pontszám:
7 /10 Szerinted hány pont?
|
Az Eco-Ethic meglepett. Kár, hogy iszonyatosan rosszul szól a lemez, valami elképesztő lepusztult és jellegtelen ez a sound (jó, hát egy EP-jükkel együtt összesen két nap alatt vették fel az egészet a Denevérben, ami érződik is, ennél manapság házi felvételek is jobban szólnak, nem kell feltétlenül „stúdió" hozzá), ennek ellenére ők maguk a legérettebb, legjobb hangzásúnak gondolják. Hááát, lelkük rajta.
Ellenben a dalok most tényleg nem rosszak, meg is lepődtem, hogy ebben a Bolt Thrower, Entombed-ihlette „harci" doom-metalban mennyire pofás szerzeményekkel rukkoltak elő. Pedig gyakorlatilag az eddigi stílusuktól végletesen nem kanyarodtak el, valahogy mégis összeszedettebb az egész. Nem az ország legjobb zenészei, mégis sokkal feelingesebbek a dalok, mint bármikor eddig. A szokásos menetelős, mormogós, deathes témák mellett a Poacher Bashers fogott meg a groove-osságával, ami akár új irányt is mutathat a jövőre nézve. De a többiben is rendre találtam kapaszkodót - csak az a hangzás, hjaj.
Tauszik Viktor sosem volt egy hangszálkirály, rekedtes hörgése sokak számára idegen lehet, de mintha most egy picit változatosabban üvöltené a világba véleményét, amelyet szokásához híven most is intelligensen fogalmazott meg. A hagyományt folytatva egy Raging Speedhorn feldolgozást (Sacramanga) lehet rejtett trackként meghallgatni a lemez végén. Alig 28 perc ez így együtt, nem terheli meg a szervezetet, és viszonylag könnyen megadja magát az Eco-Ethic.
Nem egy vidám zene, nem is biztos, hogy üvöltő nyári napsütésben érdemes barátkozni vele, ellenben mindez (és az összes eddigi kiadvány) ingyenesen letölthető a honlapjukról. Amúgy meg ha valakinek manapság még az a defektje, hogy szereti a gyári cd-t, az ezüstszínnel (de rég láttam ilyet) nyomott borítós változat is bizonyára megvásárolható a srácoktól.
www.nadir-hungary.blogspot.com
Hozzászólások
Vitya hangja lehet, hogy nem túl változatos, viszont olyan hatása van, mintha hányna, szó szerint bugyborékol a torka. Hibátlan az angolja és a hörgés mögül is kurva jól artikulál, érthető a szöveg, ami ebben a műfajban ilyen szinten már ritka.
A gitárdallamok nagyon fogósak, és tényleg nincsenek túljátszva, túlbonyolítva, viszont az utolsó két Satyricon sincs, amit ugye mindketten nagyon csípünk :-D
Kösz az infót, hogy szabadon letölthető, már húzom is le. Eddig csak a Myspace-re felrakott cuccot hallottam.