Shock!

Na, úgy látom, ma jókedvű kritikák jutnak nekem - influenza közepette nem is baj. Bevallom néktek töredelmesen, 16 éves korom körül én is átestem a true metal fertőzésen. Volt, ami ebből meg is maradt, és bár sokan szégyellik, én attól még szívesen emlegetem az Iron Maident, a Helloweent. Azonban van pár olyan banda, amikért tinédzserkoromban majd' meghaltam, most meg... öhm, mondjuk szépen, hogy elhatárolódtunk egymástól.

Az egyik ilyen csapat a Manowar - megértem, hogy egy kevésbé képzett metalhead könnyen rabjává válhat a hősi pózoknak, a nagyot durranó refréneknek, de egy kicsit felülről nézve a dolgot, már könnyen szegecsekkel kivert lufinak tűnhet az egész. Már csak ezért is sikítoztam, mikor megláttam a Nanowar lemezének borítóját: a klasszikus Fighting The World lemezborítón látható pózolós Manowar tagok karikatúrái köszönnek vissza a még kultabb Village People buzijelmezeiben, a cím pedig a Manowar "Other Bands Play, Manowar Kills" szlogenjének kifordítása (Más bandák játszanak, a Nanowar buzul).

Olaszországból származik a hősmetalt poentírozó csapat - zenei tudásuk olyan tűrhető átlagos szintű, tehát kábé azon a szinten lehetnek, mint az Irigy Mirigy, amikor anno még a kezdetekben metal zenekarokat parodizáltak.
Hasonló a helyzet itt is: az olasz fiatalok egyrészt pár saját dalt írtak a true metal legklisésebb elemeit felhasználva (és felnagyítva), de megtalálható pár ultrafetrengős feldolgozás is a lemezen.

A saját dalok sorát egy varázslatos operás intro (azaz a cím szerint Intrue) nyitja, ahol gyakorlatilag a periódusos rendszer összes fémes elemét eldalolják, jelezve: fém mindenek felett! Az első "igazi" dalnak a Tricycles Of Steel (Acéltriciklik) címet adtak, és tényleg, arcunkba kapjuk a lehető legjobban lerágott true kliséket, a szövegen pedig bárki könnyesre röhögheti magát, aki kellő humorral tud tekinteni a parodizált stílusra, de emellett valamelyest ismeri is azt. A legjobbak azok a szófordulatok, amik már csak és kizárólag klisék, de az értelmet is nélkülözik ("Kings metal power, true steel of yeah!"). A legsúlyosabb dalcím pedig: Power of the power of the power of the power of the power of the power (of the great sword) - tehát a Nagy Pallos erejének az erejének az erejének az erejének az erejének az ereje - mellesleg ez a dalszöveg is, összevissza 8 másodperc (track 7). Fetrengek.

A Fémtorta habja pedig három feldolgozás. A The Number Of The Bitch (tehát a Qrwa Száma) a Maiden dal átirata, melyben egy fizetős pornó-telefon felhívásáról esik szó. Majdnem bőgtem, mikor a beindulós rész előtt Dickinson sikolya helyett orgazmust imitáló női hang szólalt meg... De aztán játszanak egy Manowar egyveleget is, majd szó szerinti olasz fordításban (tehát sehol egy rím, sehol egy szótagszám-kontroll) olaszul eltolják az Enter Sandmant (mely itt az Entra L'Uomo Sabbia néven fut).

Nem tökéletes a lemez természetesen, a zenészek sincsenek mindig a topon, de az egész hangulata, az ötletek, és az a tény, hogy esztelen fikázás helyett odafigyelve, szarkasztikusan nyúltak az alapanyaghoz, számomra feledhetetlenné tette a találkozást a Nanowarral.

"Metal, Nickel, Iron! Fire And Steel! Zinc, Uranium, Titanium! Metal Is Their Will!"