Shock!

Asszem, az Ossian után itt a második zenekar, akikre azt tudom mondani, bizony, ez a tipikus magyar metal. Az egyetlen külföldre utaló jel maga az Obstruction név, amit nem is értek teljesen, hiszen full magyarul szólnak a dalok és ez a név ráadásul eléggé nehezen kimondható egy magyar rocker számára. Számomra egyenesen olyan, mint egy jól irányzott tüsszentés (copyright V.Sz.).

Olyasmi érzésem van a dalokat hallgatva, mintha az Ossian szólna egy kevésbé "paksis" énekkel. A Horizont lemez a srácok második albuma a 2000-es Új Vér után. Sajnos eme kritikát annak teljes tudatában írom, hogy nem láttam még a fiúkat koncerten és az első lemezt sem hallottam. Mondjuk így viszont tényleg csak arra hagyatkozhatok, amit ezek a dalok megmutatnak.

A nyitó dal énekdallamai ossianosak, a szólók, meg a gitárdallamok viszont teljesen a Powerslave-es Maident idézik. Ez csak erősödik a második dal kezdetekor, ugyanis a nyitó riff majdnem egy az egyben a Losfer Words a Vasszűztől. A példaképnek tűnő zenekartól itt majdnem kizárólag az énekhang különbözteti meg a dalt, ami inkább a korai, kissé kiforratlan Kalapács Józsit idézi. Kissé jellegtelen, viszont nem hamis, ez pozitívum. Hopp, a "Vihar" című dal refrénje sikeresen régi Pokolgép.

Felemás érzés hallgatni ezt a lemezt. Ahogy mennek a dalok sorban egymás után, azt érzem, hogy a sok hibája ellenére az anyag nagy érdeme az, hogy meg van csinálva. Egész pofásan szól (persze nem egy Morrissound, de hallatszik, hogy legalább valaki tekergetett néha pár gombot), pontosan játszották fel és az énekben sem hagytak hamisságokat. Ami viszont negatívum: az egyéniség teljes hiánya. A csapat fogott egy időgépet, visszament 1984-be, betört a Maiden próbahelyére és felszedegette a Powerslave-ről kidobált gitárriffeket. Utána, még ugyanabban az évtizedben felbukkantak még idő-tér-gépükkel a Pokolgép és az Ossian próbatermei környékén, hogy ének és szövegvilág darabkákat keresgéljenek. Majd visszatértek a jelenbe, összefércelgették ezeket a darabkákat, és a Horizont címet adták az így kapott műnek.

Multimédia is található a korongon, nos, ez bizony talán jobb is, mint a zene. Igényes és szép a kivitelezés, profibb zenék mellé is elkélne ilyen. Egyedül csak a videoklippel nem tudtam megbarátkozni, túl playback, túl erőtlen, túl... középiskolás feeling, na. Ha már élő, "zenélős" anyagot akarnak, legközelebb vágják össze igazi koncertek életszagú snittjeiből.

Egyrészt tehát gratulálok a fiúknak azért, hogy a lelkesedés és az igényességre való törekvés nem veszett el a szemük elől a tér-idő felfedezése során (erre utal a keverés, a hangszerelési arányok, na meg a multimédia és a klip). Másrészt viszont sajnos azt kell, hogy mondjam, egy igényesen megfestett Mona Lisa repró az akkor is repró, ha akár szebb is, mint az eredeti.