Elvileg az Ossian újjáalakulása is lehetett volna pusztán az old school heavy metal ismételt világméretű térnyerésének hazai leképezése, de Paksi Endre és társai azért tisztában voltak a feladat súlyával és 2001-ben olyan albummal álltak elő, amely szerintem bármit zsebre vág, ami a '98-as emlékkoncert óta megjelent tőlük. Cinizmusom romjain most egészen pozitív kritika épül fel, hogy stílszerű legyek...
Számomra a leglényegesebb előrelépés a hangzásban történt és több valóban maradandó dal született ez alkalommal. Ami pedig legalább ennyire fontos az Ossian esetében: ezek legtöbbjéhez kellő komolysággal megfogalmazott, Paksi Endrétől amúgy nem meglepő módon gördülékeny, szellemes dalszövegek társulnak. Persze van közöttük olyan, amelyik különösen tetszik és van, amelyik abszolút nem talált rám, viszont ahol maradéktalanul megvalósult a kettő egysége, ott tényleg osztályon felüli az eredmény! Vegyük mindjárt az A szív és az ész című számot, amely amilyen rövid, annyira frappáns egy darab. Sodró lendület, remekbe szabott riffek és szóló, találó sorok - ebből ideális klipnóta lehetne (a bónusz mindenesetre egy angol verziója ennek a dalnak, a The Heart And The Mind, amelynél a Zero G-ék Lindája segített be)! Helyenként egészen elrugaszkodott ütemekkel, dalszerkezetekkel operál a banda és ezek a kísérletek is rendre sikerrel zárulnak: az igen kényes 6/8-os tempóban fogant Pogány ima, az akusztikus bevezetőből power balladává fejlődő Nincs menekvés vagy a súlyos, kiábrándult A végzet kapujában egyaránt bejön. Néhol azonban még mindig zavart érzek az erőben, némely dalokból nekem hiányzik az igazi él, márpedig ha a témák nem elég markánsak, akkor az egész csupán (sokszor elég Maidenes) zenei aláfestés Endre szövegeihez. Így sikkad el némileg a gyors Ősök vére, a Veszély rabja meg olyannyira le lett csupaszítva, hogy a borítón feltűntetett címén kívül alig marad meg belőle valami... Ugyanez a gondom pár további szerzeménnyel is a lemez közepe tájáról, legalább a refrénre jobban ki lehetett volna hegyezni ezeket, mert megérdemelnék.
A tizenhárom tétel és a bónuszdal ellenére is alig lépi túl a játékidő a negyven percet, igazán lehettek volna picit hosszabbak ezek a dalok. Nyilván van, akinek Endre hangja lehet még kritikus pont, ezt vagy szereti az ember vagy nem, de be kell látni, e nélkül az Ossian se lenne Ossian. Ami különösen szimpatikus az énekben, hogy sutba dobták a hagyományosan magyaros csordavokálozást és (néhol külsősök bevonásával) igazi, kidolgozott szólamokat raktak össze, ahogy az pl. az Emlékek völgyében hallható. Erre is rá lehetett volna talán még jobban feküdni.
Nos, nekem ezután is az 1991 és '94 között írt albumok jelentik majd az Ossiant, de ez ne befolyásoljon senkit! Az a több ezer ember, aki az országos eladási listára lőtte fel a lemezt és/vagy ott tobzódott a lemezbemutató PeCsa bulin az ősszel, valamit már tett azért, hogy a magyar metal ünnepe ne maradjon teljes titokban senki előtt.
Hozzászólások