Két belga zenekar követte el eme split korongot, melyen hat nóta található, húsz percben. Innentől kezdve sejthető, hogy nem space rock vagy epikus heavy metal hallható az anyagon, a promo borítója büszkén hirdeti is, hogy ez bizony brutális deathcore, és nagyon nem is kell vele vitatkozni!
A két vérhalál banda egyaránt 3-3 nótát pakolt fel a lemezre és a játékidőt is felezik nagyjából, valamint a „színvonal" is elég egységes.
Az Outcast mindhárom nótája kaotikus és szélvészgyors, kapaszkodó nélküli, monoton hörgéssel, amit néha „színesít" egy kis károgás is. A dobos szögel mint az atom, erre érkeznek az ötlettelen, elcsépelt riffek és a hörgi-morgi ének. Rövid gitárszóló-szerűségek is akadnak a nótákban, de ezek nagyjából az értékelhetetlen szintet ütik meg.
A Moker triásza sejtelmes intróval kezdődik. Dörgés, szakadó eső, aztán jön megint a nagy zúzda, ugyanúgy, mint cimboráiknál. Mokerék azért valamivel mégis jobbak, köszönhetően annak, hogy nem tekernek elejétől a végéig, akad egyéb tempó is, illetve van egy-két megjegyezhető téma is a dalokban, de azért a végeredmény még így is elég harmatos. Mr. Torture című (nem Helloween feldolgozás) nótájuk is nagy túrással indít, de aztán később középtempóba vált, így, még ha nem is jó a dal, legalább történik benne valami, nem csak az aprítás megy elejétől a végéig.
Igazából csak nagy kínszenvedések árán tudtam átrágni magam ezen a mindössze húsz percen, és hiába áll tőlem meglehetősen távol ez a zene, ez még korántsem mentség a két banda számára!
