Shock!

Daniel Gildenlöw nem nyughat. Egyébként is az a folyamatos örökmozgó típus, jár a keze, a lába, az agya, mindig megy, szervez, kitalál, alkot. Eddig is zseniális albumokat alkotott a Pain of Salvation legénységével együtt, de musicalekben játszott, rockoperát írt, közben borítókat tervezett, zenészeket oktatott, néha-néha elugrott a Flower Kings-szel vagy a Transatlantic-kal egy turnéra...

Legújabb találmánya egy nagyon-nem-metal kezdeményezés: egy akusztikus koncertalbum, melyhez újrahangszerelték, nem egyszer újra is írták a régebbi szerzeményeiket. A progresszivitás pedig itt van elrejtve. Nem a csillagharcos szólók és matekos ütemek erdejében keresendő a szó értelme, hanem a folyamatos fejlődésben, megújulásban. Hiába ismerem a dalaikat néha szinte betéve, ezen a lemezen rá sem lehet ismerni egyikükre-másikukra.

A koncert hazájukban, Svédországban zajlott le, 80 (!) ultra-szerencsés néző előtt - vagyis inkább között, mivel végig érezni a családias hangulatot, azt, hogy együtt lélegzik a közönség a zenével és a zenészekkel. A három tematikai részre osztott, egy órás lemez egyaránt tartalmaz nóta-alapokat minden eddigi lemezükről. Amennyire féltem attól, hogy az akusztikusság kiöli a súlyos érzelmeket az olyan csoda-dalokból mint az Ashes vagy az Undertow, annyira pozitívan kellett csalódnom. Igaz, a súly melankóliává, az energia csendes szépséggé változott, mégis csoda a lemez az elejétől a végéig, és rá kell jönnöm, ez a pár ember egy fazékon és három papírtörlőn is képes lenne érzelmekkel teli, nagyszerű koncertet játszani.

A felvétel szinte lélegzik, pehelykönnyű, bár talán többeknek kicsit sok is lehet a magas hangszín aránya, melyet a sok akusztikus gitár, helyenként igazi csembaló idéz elő - de ez engem cseppet sem zavart a hallgatáskor. Mintha előttem, körülöttem játszanának, a fülembe énekelnének. A legmélyebb érzelmek közül egy pillanat alatt jutnak el odáig, hogy egyetlen gitárhúron Darth Vader "bevonuló zenéjét" pengetik el, majd máris repülnek tovább, szomorkás-szépen, mintha ez a kis fricska meg se történt volna.

Nem tudom, mi van a svéd ivóvízben. Szerintem Kreativon és Emocium, ez a két furcsa vegyszer, amitől ilyen zenék születnek arrafelé. Hallgassátok sokat ezt a lemezt, hadd táguljanak a stílushatáraitok. Ismerjétek meg, mi a Szép.