Shock!

Az igen érdekes elnevezésű veszprémi kvintett 2006 októberében kezdte meg röptét, majd fél évvel később került sor az első koncertre, Superbutték társaságában. Abból, hogy rövid két év alatt a sertések eljutottak oda, hogy születésnapi bulijukra közel ötszázan kíváncsiak, továbbá év végére várható a Pig City Life elnevezésű bemutatkozó nagylemez, több minden kiolvasható.

Egyrészt az, hogy erre a modern metalra, amit már csak igen nehézkesen lehetne metalcorenak, pláne nu metalnak nevezni (holott mindkettőből jócskán merít) igencsak vevő a fiatalabb rockgeneráció, másrészt meg az, hogy manapság mennyire nem lehet tökölni. Nyomulni kell ezerrel, máskülönben lemaradsz, és ne legyenek illúzióid, minimum hárman várnak a helyedre. Pigsék is ott tolonganak tehát azon ifjú titánok között, akik ugrásra készen várják, hogy a Subscribe által berúgott kapukon túlra juthassanak.

A négy dalt tartalmazó Melophobia feladata tehát nem más, mint hogy szállást csináljon a Pig City Life-nak, és voltaképpen nincs is vele semmi gond, jól megdörrenő – naná, hogy Bakery Stúdiós - lendületes, friss produkció, amiből egyetlen dolog hiányzik csak. Igen, az egyéniség, valami olyan, ami markánsan megkülönböztetné őket a hasonszőrű bandáktól. Jó, persze, kétéves csapattól nyilván nem várok világmegváltást, de akkor is. Mert a dalokkal amúgy nincs gond, jól hallgattatják magukat, csak hát túlzottan ismerősek már ezek a zúzós-lebegős-megint zúzós nótaszerkezetek, és a torokkínzó rekesztéseket dallamokkal kombináló énektémák. Pedig még azt sem mondhatnám, hogy rosszul menne nekik, hiszen Sándor Attila énekes simán a magyar átlag felett teljesít (igaz, a dallamos részeknél még azért bőven lenne hová fejlődni), a ritmusszekció pedig kimondottan erősnek tűnik, leginkább Szűcs Sándor ötletes basszusjátékát érdemes fülelni.

Érdekes, hogy az EP négy dalából csak a nyitó Left Handed Polar Bear zsír új (klip is készült rá, ennek ellenére nekem pont ez a téma tűnik a legszürkébbnek, a többi háromnál valahogy jobban összeáll a kép), a Fevarin - Last Act - Coffee, Coke And Crack hármas már a tavalyi The Fevarin EP-n is ott figyelt, azóta nyilván tovább csiszolódtak és újrafelvételre kerültek. A legjobb megoldásokat a kávékólás dal rejti, nagyon halványan Incubus-os bevezetője érdekes színfolt, ami persze később atomjaira szaggattatik, amúgy meg a dallamosabb részeknél Attila kattant énektémái furcsa mód Mike Patton kománkat idézték elém.

Mindent egybevetve korrekt hallgatnivaló tehát a Melophobia, ami sok újat nem feltétlen mond, de arra mindenképpen jó, hogy kíváncsi legyek a nagylemezre is, meg felírjam őket a „meg kéne nézni koncerten" listámra. Ráadásul a négy dal a csapat honlapjáról (http://www.pigsmightfly.hu/) vidáman letölthető, úgyhogy hajrá!