Be kell vallanom valamit: régóta kacérkodtam azzal, hogy írjak a Shock! részére valamilyen jó kis korongról. Valahogy mindig elmaradt a dolog, pedig a szándék mindkét oldalról megvolt. Azonban az új Rata Blanca lemez kapcsán nem tudtam magamban tartani a gondolataimat. Ez most néhányatoknak jó lesz és remélem keveseknek lesz rossz!
A zenekarról csak annyit, hogy a spanyol-ajkú heavy világ talán legismertebb bandájáról van szó, az új album (a cím magyar jelentése: A titkos ajtó kulcsa) ha jól számolom immáron a 15. (igen tizenötödik) a sorban. Ja, hogy eddig nem hallottatok róluk? Volt miről lemaradni, és lesz mit pótolni! Nos akkor pendelyeket felkötni: nem lesz rövid, amit írni fogok.
Intro - Mindenki kösse fel az alsóját, aki nem tud spanyolul, hiszen a misztikus intróban Cervantes veretes nyelvén hangzik el a misztikus-fantasy bevezető, s ezzel máris megismerjük a banda egyik fő arculatát: kardok, mágia, boszorkányság, gonoszság - jóság. Bármely Rata Blanca lemez fő mondanivaló-elemei közül valóak. La llave de la puerta secreta - a címadó nóta mintha Yngwie mester gitárjából törne elő: s ez nem véletlen, hiszen a RB gitárzsenijét, Walter Giordino-t sokan a hispán Yngwie-nek tartják. A feszes, fantasy nóta maga a jutalomjáték a klasszikus high-pitch típusú énekesnek, Adrián Barilarinak. No persze a szerzemény barokk gitárszólókkal tűzdelt, amely szinte mindenki hallójáratait bebalzsamozza majd, Yngwie bátyó pedig nézhet sötéten valahol otthon (bár állítólag jó haverok Walterral, biztos együtt nyomatják a whiskeyt néha, csak Yngwie picit többet). A dalszöveg fantasy világot követ, inkább átlagosnak mondható, mint kiemelkedőnek.
La otra cara de la moneda (Az aprópénz másik oldala) - Itt már a Rata Blanca muzikalitásának másik fő pillérével találkozunk, a Blackmore-féle hard'n'heavy tipikus jegyeit mutató dal ez. Az ének itt is kimagasló (imádom Adrián Barilarit). A refrén egyenesen mintha egy AOR bandától pattant volna ki, bár a kórus nem erőteljes: inkább egy hard-rock dal ívét követi. A Hammond-szerű billentyűsök is ezt a vonalat erősítik. Egyébként ez egy "anti-szerelmes dal", jó kis Whitesnake-es gityószólóval. Fincsi.
Aun estas en mis suenos (Még mindig az álmaimban vagy) - Mintha egy jó kis Purple nóta indulna, csak hát az énekes kicsit más (még mindig agybontóan jó). Egyébiránt ez egy "lassú", szerelmes dal, érdekes, hogy az előző téma után következik. Érdemes elgondolkodni azon, milyen keményen is szólhat egy jó ballada. Egyes barátaim szerint a spanyol jobban illik ehhez a zenéhez, mint az angol. Ezt mindenki döntse el maga.
Indigo - Talán az egyik legérdekesebb nóta a lemezen, ciklikusan ismétlődő riffjével és tökéletes hard rock megszólalásával, amely késő Purple, korai Rainbow albumokon is szerepelhetett volna. Itt végre Fernando Scarcella is villant valamit Ian Peice-s dobstílusából. Mindemellé kapunk egy zseniálisan pergő-forgó gitárszólót, és ismét egy fülbemászó refrént, amely ennek a bandának mindig is a specialitása volt.
Bajo el poder de sol (A nap ereje alatt) - Ismét egy jó kis Malmsteenes nóta, amelyhez minden tag képessége megvan, akár a Fire & Ice-on is lehetett volna (tételezzük fel, hogy a srácok sokat hallgatták ezt a lemezt: vagy Yngwie hallgatott akkor sok Rata Blancát). Ezért kapunk jó kis gitárszólót, bár korántsem azt a magasan cizelláltan repkedő Malmsteen-félét, hanem egy érzékenyebb, teltebb változatot, mintha Ritchie Blackmore szólózna egy Malmsteen dalban. Ez is amolyan fantasy történet, győzelemről, lovagokról...
Blues - A tekergetés után most térjünk át szép lassan 3-edbe. Ismét szerelmesebb vizekre evezünk (ha valaki ért spanyolul, sok jó udvarlási trükköt tanulhat). A dal egy downtempo hard-blues (Erre jó példa a mindenki által ismert Edda-Blues például). S ahogy Adrián is énekli "I got the Blues" no, kire emlékeztet ez? Na kire??? Segítek, gitáros, és nem a sarki ruhaárus, aki új blúz-szállítmányt kapott... Aki nem tudja, ide az ellenőrzőjét, és mehet a sarokba térdepelni. Nyolc perces, ráérős fejlobogtatás, kellemes szólóval. Dicséret érte.
El gran rey del rock and roll (A nagy rock and roll király) - Mintha Texasba vezetne a Purple útja: a ZZ Top nagy szakállasai vezetik a kamiont, amelyen kései Purple nóta születik Lay Down, Stay Down stílusban, csak kissé lassabban. Biztos lassan hajtanak a fiúk, meg biztos megállnak néha, hogy beleszóljanak a kottába. Furcsa hallgatni az ilyen stílusokra jellemző éneklést spanyolul, bár Texasban előbb beszéltek spanyolul, mint angolul: ez történelmi tény. Egy fiúról szól, aki le akarja győzni a Rolling Stones-t és a rock and roll királya akar lenni. Hát rajta!
Guitarra Espanola (Spanyol gitár) - Ismét visszavitorláztunk a fantasy történetbe, most azonban a szivárványon át: Abszolút a korai Rainbow hangulata köszön vissza: a különbség talán csak az énekesben van (és persze az évszámban). Ebben a dalban azért a flamenco-gitározás ott szöszmötöl a háttérben két keményen megszólaló hard rock rész hátterében. Szinte az ember már várna valami olyan refrént, hogy "Still I'm Sad", vagy valami hasonló. Édes-bús-szép hard'n'nheavy ballada.
Michell, odia la oscuridad (Michell utálja a sötétséget) - Feszes ütemű Purple varázslat ez a nóta: attól félek az új DP lemezen sem lesz ennél hitelesebb, jobb szám. Amikor komponálták az argentinok, biztos sokat hallgatták a Burnt és hasonló tesóit, mert ettől a daltól még az autó is magától megy (jól jön ez ezekben a drága időkben). Ez a lendület viszi előre ezt a kicsit misztikus történetet Michellről, aki egyedül volt és félt a sötétségtől (minden értelemben).
Mamma (Mama) - végre kibontakozhat egy picit az egyébként briliáns Hugo Gastolfi (billentyűsök), akinek a régebbi RB lemezeken azért jóval több lehetőség jutott, itt javarészt csak a háttérben "maszatol". A Mamma egy nagyon szép, lassú ballada, semmi extra pörgetéssel, egyszerű kompozícióval viszont szép szívbemarkoló dallammal, könnyeket szemekbe csorgató gitárszólóval könnyen kitalálható, kiről és miről szól. Tipikusan olyan dal, amit azt ember vissza és visszateker többször egymás után...
Összefoglalva a Rata Blanca új lemeze sem tartalmaz forradalmit: viszont zenészei a hispán hard'n'heavy legnagyobb alakjai között szerepelnek sok-sok éve, gitárosuk és énekesük kimagasló. Ideje tehát meglelni a titkos ajtó kulcsát mindenkinek... Hátha a többi Rata Blanca lemez is mögötte van.
