Turilliék bekattantak. Nekem pedig visszatért a taljánokba vetett hitem, ami az évek folyamán egyre fogyadozott. Annak idején üdvözült mosollyal, odaadással csüngtem első munkáikon - aztán kezdtem belefásulni, amikor úgy éreztem, a csapat mintha mókuskereket hajtana és nem igazán tud megújulni, fejlődni.
megjelenés:
2001 |
kiadó:
Limb / Record Express |
pontszám:
10 /10 Szerinted hány pont?
|
Hogy Fabióék tényleg bekattantak, azt jelzi a rendkívüli borító is. Úgy látszik, Csizmaország ifjai is belegunnyadtak már a kardos-vértes-vitézes-sárkányos-manós világba, s helyette olyan vérgőzös-hagymázas horrort rittyentettek a borítóra, ami még az én Alien-filmeken edzett fantáziámat is hátrahőkölésre késztette.
Most azonban zeneileg is történt valami. Ilyen erős anyaggal talán még soha nem jelentkeztek. Nem baj, hogy csupán 42 perc - elég is ebből ennyi. Maradt a monumentális, nagyzenekari jelleg, maradt a romantikus csembaló-sound, viszont nincsenek unalomba fulladó, tízperces balladák, időhúzó cicmörgések. Első pillanattól az utolsóig élvezetes, sodró lendületű anyag. Telitalálat ez az album, a Rhapsody erősebb, mint valaha. Soha nem volt még jobban összemosva a klasszikus és a metal muzsika határa. Sőt. A Rhapsody esetében ez a határ nem is létezik. Csupán tehetség, kreativitás, bombasztikus hangszerelés. A legkitűnőbb példa erre, hogy a banda csípőből felnyomta az Új világ szimfónia képzeletgazdagon feldolgozott változatát, melyet anno egy Dvořák nevű zeneszerző követett el... Fabio énektémái nem eltúlzottan hangsúlyosak, kellemesen beleolvadnak az egységes hangzásba. Egy bizonyos: ha Verdi ma élne, ilyen zenét szerezne. (Lehet, már rég kitúrta volna szegény Luca bácsit a csapatból, s most ő tépné a húrokat...)
Promó cd lévén nem volt lehetőségem hozzájutni a szövegekhez, de a dalcímek (Sötét horizontok királynője, Egy haldokló angyal könnyei, Elnor varázsos völgye, stb.) nem arra utalnak, hogy a sztori az Alien 5. részéről szólna. Az Elnor's Magic Valley azért elég egyértelmű lenyúlás - hangulatában, hangszerelésében is egy az egyben idézi Az utolsó mohikán gyönyörű filmzenéjét. De sebaj. A jót nem szégyen lenyúlni, ha abból ismét jó születik...
Márpedig ez itt és most nagyon-nagyon jó. Ajánlom mind a hűséges rapszodistáknak, mind a hitehagyottaknak!