Shock!

Rolf Kasparek, vagyis ismertebb nevén Rock 'n' Rolf hosszú időn keresztül mindent megtett, hogy lerombolja azt a nimbuszt, amit a Running Wild vezéreként a hőskorban felépített. Mert lehet ugyan gúnyolódni a germán metál kalózmániás alapbrigádján és kapitányukon, de az kétségtelen tény, hogy régi anyagaik a műfaj ugyanakkora klasszikusai, mint a Helloween vagy teszem azt, a Heaven's Gate mai napig könnyes szemmel emlegetett örökzöldjei. Az évek során egyszemélyes projektté züllesztett „zenekar" kiadványai azonban sajnos jó sokáig igen ügyesen feledtették a Black Hand Inn, a Port Royal vagy személyes kedvencem, a Pile Of Skulls erényeit, mígnem a végére az ember hajlamos volt leginkább csak egy legyintéssel elintézni Rolfot és életművét. 2016-ban aztán majdhogynem csoda történt: megjelent a Rapid Foray, ami simán a legjobb cuccuk volt évtizedek óta, és szerencsére a friss Blood On Blood is követi ezt a vonalat, sőt, túl is tesz elődjén.

A Running Wild 2021-es felállásában természetesen még mindig Rolf az alfa és az omega, de ami igazán jó hír, hogy a Blood On Bloodot ugyanaz a négyes rögzítette, mint az előző lemezt, ráadásul a dobos Michael Wolpers és a basszer Ole Hempelmann vendégből teljes jogú zenekari taggá léptek elő. Mellettük pedig továbbra is rendületlenül itt van a 2005 óta tag, és ezzel csúcstartó gitáros, Peter Jordan is.

Szóval szinte hihetetlen, de úgy tűnik, Rolf mester mellett kezd körvonalazódni egy igazi zenekar, ami a lemezanyagon is abszolút hallatszik. Szinte sosem tesz jót a végeredménynek, ha egy csapat szép lassan a főnök egyszemélyes hobbijává alakul át, hiszen a külső kontrollra még a legnagyobb zseniknek is szükségük van. Különösen igaz ez a kreatív csúcsponton már rég túllendült ötvenes-hatvanas generációra, akik közé Kasparek is tartozik. Most viszont úgy tűnik, végre szépen kezdenek kilábalni a gödörből. Mindenesetre a főnök kifejezetten elégedett az új anyaggal, melyre a világot 2019 vége óta konstans módon szívató koronavírus miatt rengeteg időt és kreatív energiát tudott fordítani. A végeredmény persze tipikus Running Wild lett, ami esetükben egyáltalán nem baj, sőt. Merthogy a jól ismert, megszokott és megszeretett panelekből most valóban kifejezetten jó dalok születtek (leszámítva talán csak az egy szem One Night, One Dayt), ráadásul a lemez hangzása is teljesen oké, ami náluk sok esetben kritikus pont volt, leginkább a rettenetesen műanyag dobgépsound miatt.

Már a nyitó címadóval úgy vágunk neki a közel egyórás történelmi utazásnak, hogy minden régi vágású rajongó szája a füléig szaladhat, ez a himnusz ugyanis mindent felsorakoztat, amiért valaki szeretheti a Running Wildot. Ugyanezen a vonalon mozog a kifejezetten fogós, felvezető single-ként még augusztusban megjelent Diamonds And Pearls vagy a zenekar által csak party rocknak titulált Wild And Free is. Amikor pedig történelmi utazást emlegettem az előbb, azt nem véletlenül tettem, hiszen a Rolf által írt szövegek igen széles körben merítenek az elmúlt századok történései közül: Nostradamus jóslatai mellett felbukkannak a 17. századi muskétások a kiváló Crossing The Blades dalban (a borító is rájuk utal), a záró, monumentális The Iron Times pedig a harmincéves háború idejébe repít vissza minket.

A Running Wild nyilván továbbra sem agysebészet, és aki eddig nem szerette őket, az a Blood On Blood hallatán sem fog a fejéhez kapni, a fanoknak viszont egy rakat kellemes pillanatot okoz majd. Ennél több pedig nem is kell tőlük.