Shock!

Itt a soros Finnvox produkció, élén a soros Ville nevű dalnokkal. A Sentenced számomra az Amok és a Love & Death idején élte fénykorát, utána egy kicsit kevésbé tetszett, amit csináltak - majd egy ideje ismét hallgatom a jobban sikerült cuccaikat.

Ez az album biztosan az egyik kedvencemmé növi ki magát. Már csak azért is, mert nincsenek rajta uncsi balladák vagy jellegtelen tölteléknóták, amelyektől gyakran borsóhegy nő a hátamon. A kötelező bevezető után a Cross my Heart and Hope to Die tüstént egy óriási slágergyanú. A korongon csak úgy nyüzsiznek az ehhez hasonlóan fogós, remek dallamú nóták. Remélem, hamarosan látunk klipet is az új albumról, amely akár ehhez a dalhoz is készülhetne - csak könyörgöm, ne olyat, mint a Killing Me, Killing You, mert abba annyiszor halok bele, ahányszor meglátom... (Félreértés elkerülése végett: az évtized legszomorúbb klipje.)

Brief is the Light - valami fénymánia törhetett ki a finn csávókon. Kellemesen lírai indítás után egy pöpecül felbodorított dalba fejelünk bele, amelyet energikussága ellenére izgalmasan végigkísérnek az akusztikus gitárok is. Nagyszerű ötlet és igazi fejlóbáló zene!

A Neverlasting lelki rokonságban áll a Holt költők társaságával: Carpe Diem, adja ki a jelszót Ville. Valami gáz lehet a világ stúdióiban, ez most már tuti. Akárcsak a Halford albumnál a pergő révén, itt is előfordul, hogy érthetetlen módon egy nóta olyan feltűnően másként van keverve, mint a többi, hogy az egyszerűen nem fér bele az agyalapimba. Ez a dal egyszerűen fülsértőre sikeredett. Nálunk a bányagesznyédi süldőkből álló galeri se készít ilyet élete első demóján... Na jó, ők talán... De egy Sentenced?!... Hihetetlen, komolyan... Lehet, hogy a koncepció része, talán akarattal cseszték el (???), de akkor sem értem... Amúgy a nóta szuper (lenne).

Everything is Nothing - lírai húrok pendülnek. Az egyetlen lassú nóta az albumon, ám ez sem szötymörög, nem folyik át a küszöb alatt, hanem némi édelgés után ránk dörren, de böcsülettel.

A srácok szövegei nem éppen mézzel kenegetett mirtuszvirágok, de időről-időre még önmagukon is túltesznek, ami a morbidságot illeti. Ezúttal a lemez egyik legbikább, legsodróbb nótája által csalnak mosolyt az arcomra: Excuse me, while I kill myself... Míg Ville "sorozat-öngyilkosként" kedélyesen szétloccsantja az agyát egy golyóval, mert már nem bírja az életnek nevezett viccet, mi akkorát tombolhatunk, amekkorát csak a lakás paraméterei engedélyeznek számunkra.

Vér és könnyek - már megint vidám téma. A fiúk derűlátásának nincs határa. Ismét beletúrnak a húrokba, mi több, a hangzástól nosztalgikus érzés tör rám, tekintetem araszolgatni kezd a CD-tokokon belül az S felé, azon belül egy bizonyos Amok album környékére - ami igen jó jel.

A You are the One egy igazán megkapó szerelmi vallomás, nem tipikusan áhítatos köpenybe burkolva. Lassú verzék és pörgős refrének váltakoznak kellemes harmóniában. A dallam ismét elképesztően jó. A fickók mindent megtettek annak érdekében, hogy piszok nagy "slágerekkel" pakolják tele az albumot. És végre egy nóta, amiben senki sem senyved, kínlódik vagy hal meg! Éljük bele magunkat, hassa át lelkünket életigenlése, mert rögtön utána máris jön a bűntudat és a szomorkodás vég nélkül: Guilt and Regret. Baljós címe ellenére igen kellemes szerzemény, zongorakísérettel s minden kellővel ellátva.

Tapossuk tovább a sötét témák ösvényét: The Luxury of a Grave. Lopakka barátunknak ezek után csípőből elhiszem, hogy az apja fenekéből bújt elő s onnét is farfekvésesen. Ha ő mondja?!... Fura egy humoruk van ezeknek a finneknek, de zenélni nagyon tudnak, az már hótziher. Aki pedig a szövegeket olvasgatja unalmában, az meg is érdemli! Az utolsó dal ismét ábrándosan-elszállósan indít, melankóliáról és hóesésről mesél - meglep ez bárkit is? Csakúgy, mint társai - kivétel nélkül -, ez a nóta is jól eltalált, kifejezetten élvezetes.

A Sentenced remek formában van, ami a zeneszerzést és az előadást illeti. Minden egyes daluk esélyes lenne a befutásra - ha más stílusban ténykednének. Ám szerencsére ők nekünk, a világ zenei szemetétől elzárkózott keveseknek játszanak, nekünk okoznak örömet tehetségükkel. Reméljük, még sokáig. Csak valaki lopja ki a zsebükből a hatlövetűt...