Shock!

Az új Seven Witches konkrétan a Xiled to Infinity and One Warmth of Winter dalának riffjével indul. Érdekes, hogy a Xiled-on nem csíptem ezt a nótát, az új lemez kezdésének viszont tökéletesen megfelel ez az újrahasznosított Jack Frost riff.

Maga a címadó egy elsöprő duplázós dal, jellegzetes Tecchio énektémával, ráadásul Alan mintha egy árnyalatnyival ráspolyosabban hozná magát ezúttal: pici rekedtes szín került egyébként is tök egyéni hangjába. Hibátlan kezdés! Nem ő egyébiránt az egyetlen ex-Hades muzsikus a lemezen, a néhol felbukkanó, színező hörrentéseket a szintén ex-Hades ütős Dave Lecinsky ereszti meg; testméreteire való tekintettel pedig gyanítom, hogy a Troll fedőnév is őt rejti a dobcájg mögött. Míg az Amped esetében nem hagyott nyugodni az az érzés, hogy dalok inkább James Rivérának íródtak, a Deadly Sinsen tökéletes az összhang Tecchio és Frost között.

A jellegzetes gitározásra rendre remek énektémák érkeznek, és erre a lemezre még inkább igaz az, amit az Ampednél is leírtam volt, nevezetesen, hogy Tecchio nagyon rányomja a bélyegét. Az egészet belengi ugyanis a Hades dallam- és hangulatvilága; a régi rajongók biztos élvezettel fogják hallgatni. Mindennek eklatáns példája a kettes Science, ami egy igazán ütős, gyors nóta, kiváló refrénnel.

Nagy kedvencem a Commerce, mely egy remek Frost-féle stoneres power riffre épül, de a Worship súlyos középtempója is nagyon ott van. A Knowledge hozza a lemez egyetlen kommersz gitártémáját a refrén alatt, ettől eltekintve viszont ez is egy szikár, súlyos téma. A Pleasure klasszikus thrash riffet hoz, tipikus Frost ez is, egyébként meg a lemez legszaggatottabb dala; az utána következő Wealth pont ellenkezőleg, egy direkt, speedesebb darab, Tecchio és Dave Lescinsky egymásnak válaszolgató vokalizálásával.

Legutóbb a ballada volt a gyenge pont, okulva ebből, most nincs is tiszta líra, viszont a Man of the Millenium finom indítása nagyon jó. A bőgő kifejezetten ízlésesen búg, de a finoman a háttérben megbúvó vonós díszítés is szép. Később aztán középtempóssá erősödik a dal, refrénjével viszont meglehetősen nehezen sikerült megbarátkoznom. A lemez szerencsére a végére sem ül le, a Politics ismét speedel kicsit, a záró The Answer pedig egy igazi bólogatós zúzda abból a fajtából, ami koncerten iszonyatosat üt.

Jack Frost egy kiváló gitáros, amit ezúttal is sikerült bebizonyítania. Súly, dög és érzelem nagyon sok van a játékában, csakúgy, mint Tecchio hangjában, a kettő együtt pedig egy igazán kiemelkedő lemezzé teszi a Deadly Sinst. Míg az Amped az összecsiszolódáshoz kellett, addig a Deadly Sins – megkockáztatom - a Witches eddigi legjobb korongja.

Power metal rajongóknak kötelező, de a riffelés miatt – és Tecchio itt-ott hallható sikolyai ellenére is - nyitottabb stoner híveknek is bátran ajánlható. Annak ellenére, hogy azért mégis csak egy Hades újjáalakulás lenne az igazi, Tecchio addig jobb helyen nem is lehetne.