Shock!

Szép csendben, mindennemű felhajtás nélkül jelent meg tavaly ősszel a Seven Witches tizedik nagylemeze, a The Way Of The Wicked, így nem is csoda, hogy sikeresen el is kerülte a figyelmemet egészen idén év elejéig. Ha netán elsőre nem ugrana be, melyik is ez a banda, talán elég, ha annyit elárulok: Jack Frost, a milliónyi zenekarban megfordult vándormadár gitáros saját formációjáról beszélünk, ahol a legutóbbi Rebirth óta az a Johnny Kelly az egyik harcostárs, aki anno a Type O Negative-ban, meg többek között a Black Label Societyben is nyomta.

Nem tudom, mi történt Jack Frosttal, de első esetben fordult elő a csapat történetben, hogy három évet kibírtak tagcserék nélkül, a The Way Of The Wickedet ugyanis ugyanaz a négy figura játszotta fel, akik elődjét, ez pedig – ismerve a Seven Witches eddigi történetét – óriási szó. A felállás megszilárdulása általában pozitív hatással szokott lenni a produkcióra is, hiszen ha évek óta játszik együtt néhány ember, az óhatatlanul is azt jelzi, hogy egy hullámhosszon vannak, illetve pár év alatt szépen össze is csiszolódhatnak. Frosték esetében azonban sajnos nem ez a helyzet, az új dalcsokor ugyanis menthetetlenül lapos.

Bár a Witches eredetileg klasszikus power metallal indított, zenéjükben mindig is jelen voltak, az idő előrehaladtával pedig egyre nagyobb teret kaptak a rockos, kicsit stoneres, a '70-es éveket idéző, zsírosabb dolgok. Az még nem lenne baj, hogy az új anyagon már egyértelműen ezeken van a hangsúly, és a meglehetősen erőtlenül dohogó, koszos hangzáson is túltenném magam, ha a dalok működnének. De nem működnek! A nyitányként is szolgáló címadó még okés, de a kettes Better Days már kifejezetten unalmas, és később is csak nagyítóval találni olyan kiemelkedő momentumokat, mint a Without Man vagy a When I Flew refrénje. Frost stílusa persze még mindig jellegzetes, témái egyéniek és azonnal felismerhetőek, de a demós szintet épp hogy csak meghaladó gitársound sokat levesz ezek élvezhetőségéből is.

Annak ellenére, hogy Anthony Cross kifejezetten jó dallamokat hoz fátyolos, kissé rekedtes hangján, ő sem menti meg a korongot, aminek alapvető problémája az, hogy teljesen nélkülözi a lendületet és az energiát. Bármennyire is szimpatizálok Jack Frosttal és a Seven Witches-zel, ez a cucc totálisan enervált, ötlettelen és döglött. Hatalmas csalódás!