Kutyából szalonna, csöbörből vödör, hardcore-ból pedig metal. Úgy látszik, vannak örökérvényű axiómák. A Shadows Fal ugyanis bősz hácé hordának indult, de ahogy az első album után énekest cseréltek, szép lassan tágult a látókörük is kifelé. Felfedezték maguknak a metal gyökereit, de a thrash és power metalt is.
|
megjelenés:
2002 |
|
kiadó:
Century Media / Record Express |
|
pontszám:
7 /10 Szerinted hány pont?
|
A promó fülszövege szerint a csapat ereje abban rejlik, hogy tradicionális thrash riffeket kevernek a hácé energiájával és lélegzetelállító dallamokkal. Nos, majdnem. Tény, hogy vannak thrashes riffek dögivel, a kétlábdobos betonszaggatás is gyakori vendég a lemezen, ez a kitétel tehát stimmel. A hácés gyökereket annyira nem hallom azért, bár tény, hogy energikusak mint egy megkergült bulldózer. Brian Fair üvöltései is hácések néha, bár néha halálmetálos hörgésre is vetemedik, meg néha énekel is. No, és itt eljutottunk a mix harmadik, egyben legkifogásolhatóbb pontjához: azok a dallamok azért nem olyan lélegzetelállítóak sajnos, az ének ugyanis néha bizony erőtlen, hamiskás, főleg a vokálos témáknál érezni, hogy "ez bizony itt valahogy nem stimmel". Szép lassan csökken is az éneklős részek gyakorisága, viszont így annak az esélye is egyre kevesebb, hogy a dalok ne fulladjanak unalomba. Sajnos nincs külön karakterük, nincs olyasmi ami elkülönítené egyiket a másiktól, egy jellegzetes, egyedi riff, főtéma vagy egy olyan említett "lélegzetelállító" refrén.
A nyolcas track egy másfél perces, akusztikus gitáros, finom instru tétel, halk esőcsepegéssel aláfestve - ez nagyon szép, bár ki is lóg a lemez egysíkú zúzdái közül. Az utána következő A Fire In Babylon pedig végre egy olyan nóta, amiben karakteresek a riffek, jó az ének, lendületes az egész. Ilyet kellett volna még tizet, és tíz pontos lenne a lemez is. A jó massachusettsi munkásemberek ugyanis tudnak zenélni, ha akarnak, a hangszeres részekkel nincs gond egy szál se, csak a vokalizálás és a kompozíciók terén lehet a probléma. A lemez végére odabiggyesztettek egy Pink Floyd dalt is, a Welcome To The Machine gitárokkal megtolt, de nagyjából hű - és jó - másolatát.
