Shock!

Nem vésték előre száz százalékig kőbe, hogy végül készül-e kiadvány a P. Mobil ötvenéves jubileumi koncertjéből vagy sem, pedig a dolog teljesen evidensnek tűnik. Mert hát tényleg, mit, ha nem egy ilyen jeles eseményt? Az óvatosság oka – amennyiben jól tudom – leginkább az volt, hogy technikai értelemben a buliról felvételt készítő Magyar Televízió kezében volt az esemény rögzítése, így a kiadással akkor lehetett biztosra kellett menni, ha végül arra alkalmas hang- és képanyag áll majd rendelkezésre. Szerencsére minden jól alakult, ennek pedig nem csak az örülhet, aki ott volt, és emlékként idézné vissza, de az olyan szakadárok is, mint jómagam, akit nem a szándék, hanem a távolság tartott vissza. (Hiába nyomtam ugyanis a gázt, az előző napi amszterdami Metallicáról így is csak este 11-re sikerült beesni Budapestre...)

Schuster Lóri (Hobóhoz és Feróhoz hasonlóan) megosztó személyiség, ugyanakkor nehezen volna elvitatható a tény, hogy ezalatt mindvégig állhatatos kitartással tolta előre a Mobil szekerét. Ötven évet pedig zeneileg önazonos módon átívelni a könnyűzenében úgy, hogy ne csak az idősebb generációt, de számottevő mértékű fiatalt is meg tudjanak szólítani, nagyon-nagyon nehéz feladat. A Mobil számára a legnagyobb visszaigazolás így, azt hiszem, a fullra telt Aréna látványa. Azzal a nem elhanyagolható ténnyel a háttérben, hogy itt nem voltak százával/ezrével kiosztott potyajegyek vagy egyéb kis sumákságok, azaz a jelenlévő tizen-x ezer ember valós jegyvásárlóként, Mobil-rajongóként/szimpatizánsként döntött úgy, hogy együtt ünnepel a csapattal.

A buli előtt bő hónappal interjúztam Lórival, aki akkor annak kapcsán, mi várható, csak annyit mondott: P. Mobil-dalok lesznek egy P. Mobil-koncerten. És tényleg, ez valahol ilyen egyszerű. Nem is cicomázták túl a dolgot, évtizedek alatt hozzájuk nőtt show-elemek maradtak simán talonban, a fókusz a dalokra és a zenekarra került. Azt is értem, miért mondta, hogy nem akar nagy vendégseregletet, bár rajongóként érzelmi alapon nehéz azért elengedni, hogy egy pillanatra a múltba ugorhassunk, és régi tagokkal láthassunk-hallhassunk régi dalokat. De ha szívemre teszem a kezem, a filmet nézve tényleg nem mondhatom, hogy hiányérzetem lenne. Tunyogi Berni az utóbbi években gyakran felbukkan náluk, ő azért most is itt van, és Závodi Janónak is örülhetünk, akivel grandiózus módon (az És? lemez után szabadon) itt is egy Tunyogi Rock Band-dalt adnak elő. Az is a program javára írható, hogy nem akart sem múltidéző, sem görcsösen mai lenni. Ügyesen szemezgetnek a temérdek klasszikusból, a készülő új albumot is megmutatják egy dal erejéig, akárcsak a leendő Tunyogi Berni-lemezt. Az egyetlen, ami fájó, a Kutyából szalonna lemez dalainak igonrálása. De nincs dal a Farkasok völgyéről sem – legalább a címadót onnan is elbírtam volna. A teljes anyag így is maratoni, huszonöt dalos (plusz intro és Tarnai Dani basszusszólója), de hadd legyek már telhetetlen, a színpad ezen oldalán nekem ez a dolgom...

A CD és a DVD tartalma (hanganyaga) gyakorlatilag megegyezik, azaz a teljes buli hiánytalanul felkerült a dupla CD-re is, egyedül az átkötéseket, konferálásokat vágták meg pár ponton, ott is csak logikai alapon – van, ahol kép nélkül nem teljesen létjogosult egy adott felvezetés, például az Asszonyt akarok előtti hölgy-bemutató esetében. (Ahol még a zenekar menedzsere, Molnár Petya is beszáll némi „fadobozon kongázás" erejéig, szóval mégis akadt váratlan vendég is, haha.) A kiadványok a Grundra jellemző módon kiállításukban is igényesek, a DVD-füzet esetében visszafogott képanyaggal, a CD esetében fotókkal bőven illusztrált booklettel, a kontraszt itt sem lehet véletlen.

Remek anyag, méltó mementó. Idénre pedig kérném szépen az új Mobil-albumot!