Shock!

Bár a Skindred több, papíron nem feltétlenül összeillő műfajból merítve gyúrja össze dalait, mégis viszonylag jól körülhatárolható területen mozognak. A táncolható ritmusok, az elektronika és a hatásos, satu-egyszerű riffek mind-mind a szórakoztatás céljából keverednek náluk. És ugyan a megfelelő arányok megtalálása nyilván nem egyszerű feladat, összességében a walesiek muzsikája nem éppen agysebészet, mégis rengeteg olyan dalt sikerült eddig letenniük az asztalra, melyek képesek voltak akár első hallásra beszippantani, mint Zubor Ollyt anno sógorának Ganxsta-kazettái. Mindez az Union Blackig tökéletesen működött is, onnantól azonban egyértelmű a színvonal-csökkenés, ami sajnos a friss Big Tingsnél új mélységeket eredményez.

Ez a lemez ugyanis egyszerűen lagymatag és lapos: mindössze egyetlen igazán kiugró darab szerepel rajta, a kettes sorszámmal startoló, klipesített That's My Jam. A többivel leginkább csak elvagyok, amint pedig véget ér a korong szűk negyven perce, sajnos képtelen vagyok bármit is visszaidézni belőlük. A Reef-énekes Gary Stringer vendégeskedésével előadott Machine még a jobbak közé tartozik, de ezt is sikerül totál unalomba fullasztaniuk a középrész „rock and roll saved my soul" sorának AC/DC-s ismételgetésével. A Last Chance-ben aztán van egy dögös rapbetét egy előttem ismeretlen vendégelőadótól, de ez sem menti meg, a Tell Me pedig totálisan leülteti a lemezt, amit később sem sikerült igazán felpörgetni.

A Loud And Clear címe alapján lehetne egy Warning-jellegű bomba is, de ez is csak elcsordogál mindennemű különösebb izgalom nélkül, az Alive pedig ugyanolyan unalmas és vérszegény, mint a Tell Me volt. Az utolsó előtti Broken Glass még felvillant egy egyszerű, de valamiért a többinél mégis fogósabb refrént, és az akusztikus, szomorkás Saying It Now is tök jól áll Benjinek, de a lemez legnagyobb előnye ezzel együtt is az, hogy rövid.

Bár ezúttal nem kapkodta el a Skindred a friss anyagot, hiszen a Big Tings két és fél évvel követi az előző Volume-ot, még csak meg sem sikerült közelíteniük vele a régi minőséget. Ez a Skindred egy lapon sem említhető azzal, amelyik az első négy anyagot letette az asztalra. Úgy tűnik, pont az veszett ki belőlük, ami zenéjük savát-borsát adta eddig: a tűz, a szenvedély és az adrenalin.