Már úgy vágtam neki Spockék új duplájának meghallgatásába, hogy tudtam, a zenekar "agya", Neal Morse énekes-szintis-gitáros megtért, és a zene helyett a lelki életet választotta... Nos, lelke rajta, pedig ezzel a lemezzel (is) marha sokat adott a progresszív zenei világnak.
megjelenés:
2002 |
kiadó:
InsideOut / Record Express |
pontszám:
10 /10 Szerinted hány pont?
|
Aki még nem ismerné, a Spock's Beard egy Los Angelesből indult prog. rock zenekar, amely a kifáradóban lévő irányzatot izgalmas új ötletekkel, hangszerelési megoldásokkal "élesztette fel". A Snow egy konceptalbum, melynek középpontjában egy olyan ember áll, akinek megadatott a gyógyítás képessége. Ahogy a borító írja: "saját egója olyan problémákat okoz, hogy végül meg kell tanulnia saját magát meggyógyítani". Bizony, picit benne van a sztoriban Morse megtérése, de hála az égnek, a lemez nem akar prédikálni, lehet egész egyszerűen "magára találás"-ként is értelmezni.
Akusztikus bevezetővel, visszafogott énekkel indul az első korong, majd egy erős instru prog. tétellé fejlődik. Aztán jönnek a dalok sorban, van itt ballada, izgalmas de nem öncélú prog. kalandozás, blues inspirálta dal New Yorkról (ez nagyon bejön, hogy szól már...), 70-es éveket idéző, de modern sounddal döngölő dal arról, hogy az ördög ellopta a torkom (ez is kegyetlen jó nóta)... Aztán jön egy ballada megint, aztán egy jazz-rockosabb tétel, mind a kettőn érezni mindenfélét a Beatlestől a King's X-ig.
Ryo Okumoto billentyűs is csak zseni lehet, vagy esetleg két zseni egy testben, olyan szinten újít a megszokott prog. rockos szintihangzásokon, hogy öröm hallgatni. A többi hangszer is okosan, szépen, trükkösen és precízen szolgálja a nagy zével írandó Zene érdekeit. A hangzás is meseszerű, minden hangszer, vokál, effekt belesimul a Nagy Egészbe...
Nem is pocsékolom tovább a betűket, úgysem tudom hűen visszaadni a lemez hangulatát.
Prog. rajongóknak kötelező és kihagyhatatlan lemez, de igazából akár iskolában is tanítanám, ha lehetne. Neal Morse meg tőlem imádkozzon amennyit akar, de könyörgöm, nem lehetne mellette zenélni is tovább? Mert én ilyet akarok még... Akkoratízesmintegyház.