Shock!

Néhány héttel ezelőtt olvashattál nálunk interjút a többek között az Onslaught és a Lionsheart éléről is ismerős Steve Grimmett-tel. Az egyik lábát tragikus betegségben elvesztett énekes fő csapata és szerelme azonban a Grim Reaper, akik még 2019 októberében hozták ki az At The Gates anyagot, ami három évvel követi a 2006 óta Steve Grimmetz's előtaggal üzemelő brigád első nagylemezét, a Walking In The Shadowst.

Ha ismered a fent említett, 2016-os korongot vagy a régi Grim Reaper világát, akkor pontosan tudod, hogy mi várható a klasszikus vonalú, régiulis borítóba csomagolt lemeztől. Igen, ez még mindig kicsit misztikus, dallamos és rendkívül fogós heavy metal, amiben a legnagyobb ínyencséget Grimmet teljesen egyedi, kissé fátyolos orgánuma jelenti. Különösebb elemzést vagy megfejtést nem is igényelnek a dalok: az At The Gates elejétől végéig pontosan azt adja, amit vársz tőle. Se többet, se kevesebbet.

A nyitó címadó kapásból hozza a magas szintet, ahogy a soron következő, egyszerű, de hatásos refrént bedobó Venom, az elsőre is fülbe ragadó The Hand That Rocks the Cradle vagy a vastag vokálokat felvonultató A Knock At The Door is. Nagy megfejtések ugyan nincsenek, de ehhez a zenéhez nincs is feltétlenül szükség rájuk. A dallamok viszont ülnek, a szólók szépen kidolgozottak, és a riffek sem porosak, szóval egyben van az egész lemezanyag. És ugyan egyértelműen Steve a csapat arca, de ebben társainak, elsősorban pedig a dalszerzőként is funkcionáló Ian Nash gitárosnak is meghatározó szerepe van. Nyilván nem véletlen, hogy ő már a formáció első anyagán, a 2011-es Alive And Kicking EP-n is pengetett, de játszott Steve 2006-ban kiadott szólólemezén is. Útjuk tehát régóta párhuzamosan fut, de a csapat többi tagja is évek óta tolja a Grim Reaperben. Ez az összeszokottság pedig hallatszik is, hiszen a lemez tempósabb középrésze is remekül működik az olyan dalokkal, mint a Rush vagy az Only When I Sleep, de a vége is erős; a néha szinte aoros dallamvilággal és elsőrendű, ízléses gitározással operáló Under the Hammer például az egyik kedvencem.

Kötve hiszem, hogy egy új Grim Reaper-anyag fenekestül forgatná fel a világot, de az biztos, hogy a régi rajongók ezt is nagy élvezettel fogják habzsolni. És ki tudja, talán még egy új, fiatal közönséghez is eljuthatnak vele a régóta futó retro-láz és némi szerencse ssegítségével. Utóbbi rá is férne már a jó öreg Grimmettre.