Azt hiszem, ha Peter Jackson rendező nem Howard Shore-t bízza meg a Gyűrűk Ura filmtrilógia zenéjének megírásával, akkor nyugodtan továbbpasszolhatta volna a feladatot a Summoning nevű osztrák black metal duónak. A két zenész, Silenius és Protector több mint tizenhárom éve nyomja a teljesen egyedi, underground black metalt, több albummal, minialbummal bizonyítva tehetségüket.
A korai albumok elég nyers, zajos feketefémet tartalmaztak, a nagy változások az 1999-ben megjelent Stronghold albumon kezdődtek, ez eléggé megosztotta a rajongókat, hiszen itt már filmzenés jellegű témák is megmutatkoztak, valamint női ének, és sokan kommersznek kiáltották ki őket. Ekkor már többször megjelent a koncepcióban Tolkien halhatatlan művének a Gyűrűk Urának a témája, (bár ez már a '95-ös Minas Morgul albumnál is nyilvánvaló volt). Ez a befolyás most már annyira erős, hogy az Oath Bound szinte csak erre a koncepcióra épül, legalább is tematikailag, zeneileg pedig monumentális, black metalból kiforrott filmzene jellegű kompoziciókból áll az album.
Lassan kibontakozó, sokszor komor, lassú szerzeményekről van szó, kórusokkal, (de ne vegyük azért a Theriont párhuzamként). Lehetetlen elfelejteni az olyan zseniális tételeket, mint pl. az Across the Streaming Tide vagy a Land Of the Dead, de mindenképpen ki kell emelni a Mirdautas Vras című tételt, ahol ork-nyelven sikoltozzák, hörgik a szövegeket. Itt is és az előző dalban is sokszor azok a képsorok jutnak eszembe ahol a vad ork seregek támadásra indulnak – a törzsi dobtémák sokszor ilyenek ezen az albumon. A baj az, hogy viszont a hangzás elég gyenge, tompa, a dalok ereje és a gitárriffek elvesznek az erőtlen megszólalásban.
Plusz pontot jelent a gyönyörűen kivitelezett borító, ellenben a Summoningnak nem biztos, hogy ez a legjobb lemeze, a Dol Guldurt nehéz lesz felülmúlni.
