A dán csapat két évvel ezelőtti Apnea című korongja nagyon betalált nálam, Neurosis-ízű, borultan nyomasztó zenéjük előtt kalapot emeltem és izgatottan vártam a következő dobást. Negyedik lemezükkel azonban sajnos nem léptek előre a srácok, inkább egyhelyben ácsorognak és mintha kreativitásukat is takaréklángra állították volna. Ezt persze csak előző albumukhoz viszonyítva mondom, a Dead Storm máskülönben egy tisztességesen összerakott post-rock/sludge anyag, melynek azért így is megvannak a maga pillanatai.
Ilyen emlékezetes momentum például a turistacsalogató címmel ellátott Stockholm Bloodbath dal, mely dervistáncra emlékeztető témáival valami szélsőségesen elmebeteg rockdiszkóban még táncolható sláger is lehetne. Másik kedvencem a lemezről a Polaris, melyben végre felcsillan az Apnea pesszimista zsenialitása, mely egyébként az albumról olyannyira hiányzik. Pedig maguk a szerzemények tényleg alapos munka gyümölcsei, ez végig érezhető is, ám a végeredmény itt és most inkább szürke. Így a Forget The Forgotten céltalan folyásával sem igazán tudok mit kezdeni, de a Storms Of The North/Cursed With Care/Utopia Is Not An Option záró hármast se veti szét a változatosság témák terén, mintha végig ugyanazt a receptet követve főznének a dánok.
Produkciós szempontból a lemez természetesen tökéletes, a Fredman stúdióban összekotyvasztott hangzás ezúttal is olyan tömény és nyers, amennyire ennél a muzsikánál szükség is van. Ötletességből azonban kellett volna még egy nagy adagnyi, mert így ez a bő 50 perc hamar unalomba fullad, s a végén az emberben pár jobb riffen kívül nem sok minden marad meg. Ezek után már nem is merek hangot adni azon reményeimnek, hogy a következő lemez egy igazán kiemelkedő alkotás legyen, inkább azt mondom, hogy ez most az elmegy kategória, egyszer-kétszer talán még lepörgetem, amúgy meg ha The Psyke Project, akkor Apnea, punktum.
