Isten marketing-szöveget találtam ki erre a zenére: lightos dark zene. És tényleg. A nyitó dal úgy szól, mintha egy Entwine/HIM jellegű zenét kicsit felgyorsítanának, rápakolnának egy nyávogósabb énekest és tessék fogyasztani. Lehet rá feketében, vámpírleánynak öltözve diszkót táncolni.
megjelenés:
2003 |
kiadó:
Impression Music / Lifeforce |
pontszám:
7 /10 Szerinted hány pont?
|
Szoftosra kevert gitárok, sok akusztikusabb, delay-es prüntyi, amolyan modernizált régi U2 feeling, groove-os dobolás, néhol a refréneknél tolnak egy kis metalszerűséget gitárilag, bár az is polírozott, mint a márvány majomszobor feneke. A borító-fotón pedig egy öttagú angolszász indie-pop banda epigonjai nyomulnak, divatos gombafrizkók, értelmiségi-drogos arckifejezés, a hatalmas szellemi töltet szinte robban az intellektuális tekintetek kereszttüzében. Ha e fotó alapján kezdenék gondolkodni a zenén, tényleg beleérezhetnék némi Placebót meg társait. A harmadik dal például már inkább neopoprock mint dark, jellegtelen is. Aztán kevernek egy kis Creed-feelinget a Chameleon címezetű dalocskájukba, totál My Sacrifice a gitártéma. Aztán persze nyávogósan folytatódik, a Creed azért tökösebb. A nyitóriff után el is tűnik a nóta lényege a verze erejéig, nyiff nyaff, aztán csak a refrénnél jön vissza némi fíling. De ez is inkább olyan gumimetal. Skip song. Most meg neopunk meg Queens Of The Stone Age keveredik a zenéjükbe a The Capricious-ban...
Furán lopkodnak ezek a vízalatti fijjug, alapnak mindig ott a popdark, és hol ezt, hol azt kevernek bele, hátha valaki pont ezt szereti. Fura marketing, már ha tudatos. Ha meg nem tudatos, akkor kissé összevisszán gondolkoznak. A címadó nóta akusztikus prüntyi, ami ugyebár egy Extreme-féle More Than Words esetében lehet jó, de ahhoz megjegyezhetőség kell meg libabőr. Ez meg csak amolyan kiülök-a-sarokra-egy-kalappal jellegű utcazene.
No, ennyi elég is a dalonkénti vesézésből. Úgy tűnhet, hogy irdatlanul lehúzom ezt a brigádot, pedig azért annyira nem rossz a helyzet. Jól fogják meg a nótákat, csak valahogy még az egyéniség hiányzik. Szeretik a metalt, de most a HIM meg a stoner divatosabb, kinézetre meg angol neohippiknek kell álcázni magukat (pedig Pennsylvania az otthonuk) - szóval ez egy ilyen egyveleg. Innen még akár fel is lehet nőni és saját hanggal qrwa jó zenét játszani. Ha ez bekövetkezik, jó lesz nekünk. Most is jó, csak nem emiatt. Hetes.
Ja, és teccik a borító.