Shock!

Egy bizonyos: a Therion teljesen egyedülálló zenekar a maga nemében, stúdióban csakúgy, mint színpadon. Önmagában már az a tény is elismerésre méltó, hogy a lemezekre rögzített monumentális, szimfonikus hatásokkal teletűzdelt dalokat döbbenetes hatásossággal tudják visszaadni a koncerteken. Egy Therion koncertet nem csupán lát és hall, hanem átél az ember. És ez az átélés felér egy komplett kulturális élménnyel: metal muzsika, látvány, színház, opera.

A lázasan forrongó terem egyszeriben sötétbe borul... a várakozás tetőfokára hág... majd fellángolnak az első fények... a színpad hirtelen életre kel... és a Ginnungagap sötét-baljós, lehengerlő áradatával elkezdődik a szeánsz.

A dupla koncertalbum csodás esszenciája mindannak, amit a zenekar a kezdetek óta letett az asztalra. Keverednek a régebbi időkre jellemző, sötét, durvább tételek - Symphony of the Dead, A Black Rose, The Return (nagyon súlyos, hörgi és károgás!), Baal Reginon (ez sem különb!) - az újabb, szimfonikusabb, méltóságteljesen hömpölygő dalokkal. A férfi és női vokálok tisztasága, erőteljessége lélegzetelállító. Önmagukban, szólóének közreműködése nélkül is játszva elviszik a hátukon a bulit (Enter Vril-Ya, Schwarzalbenheim, The Secret of the Runes). A hangzás amúgy is nagyon korrekt, néhol tán túl steril is, de ez a hallgató érdekeit szolgálja, elvégre mit is kezdhetnénk egy kakofóniába fúló összevisszasággal? A gitárok kellőképp durvák és hangsúlyosak, a dobhangzás sem rossz, a szinti pedig kellő arányban teszi hozzá a maga egyedi, jellemző dallamait a művekhez.

Olyan nótáknál, mint az Invocation of Naamah, Birth of Venus Illegitima, The Rise of Sodom and Gomorrah (azok a hátborzoló dallamok!...) vagy az Asgard, egyszerűen égnek mered a hajam és le sem kell hunynom a szememet, így is könnyűszerrel vissza tudok röppenni a Therion koncert észbontóan egyedi, felemelő hangulatába. Számomra a csúcspontok: a lírai, gyönyörűen előadott Seawinds, amely képes egy pillanat alatt elvarázsolni és elringatni az embert törékeny, éteri békéjével; egyik nagy kedvencem, az In the Desert of Set, az eszementül jól sikerült ABBA feldolgozás (Summernight City) és a megismételhetetlenül zseniális To Mega Therion. De az egész ikeralbum úgy tökéletes és teljes, ahogy van. Minden nótának létjogosultsága van a sorban, nincs egy percnyi üresjárat. Nem hallunk percekig tartó hujjogást, tapsvihart - a fiúknak nem az öntömjénezés volt a céljuk, ez egyértelmű. Az pedig külön kenegeti a kis lelkünket, hogy az összeollózott koncertek egy része a budapesti bulin került rögzítésre...

Nagyszerűen összeállított és kivitelezett koncertalbum, amelyet ajánlok minden Therion-hívőnek. Csalódás kizárva. Kiválóan alkalmas nosztalgiázásra. Különlegessége folytán pedig szinte kötelező beszerezni, elvégre egy-két évtized múltán büszkén mutathatjuk majd meg a következő generációnak: valahogy így festett az a csoda, amit a tudatlan emberek többsége "szörnyű zajnak" vélt, hisz fogalma sem volt a metal mibenlétéről és ezért undorodó képpel fordult el már a puszta szó hallatán... Legyen áldott sötétségük.