Teljesen meg voltam arról győződve, hogy a This Ending korábbi lemezéről már írtam – mit tesz az igényes, ámde szokványos borító és az átlagos zenekarnév – de hiába böngésztem a listát a kritikáknál, nem találtam semmit. Közben meglestem a csapat történetét és ez az első lemezük, szóval sikerült jól összekevernem valakikkel.
A 2005 végén alakult zenekar igen gyorsan lemezszerződéshez jutott – hiába, mit tesz, ha az ember trendi zenét játszik... -, bár más néven volt elődzenekar, akik '91 óta zenélgettek, több-kevesebb (inkább kevesebb) sikerrel. A csapat dallamos göteborgi death metalt játszik, és ezzel akár be is fejezhetném a kritikát, mindenki el tudja képzelni a többit.
Az első nóta tipikus pörgős cucc, a másodikban picit szaggatottabbra – modernebbre – veszik a figurát, erősebben használják a szintetizátort, kicsit már inkább Dark Tranquillity-módon. A hörgés átlagos viking kiabálás, semmi extrát nem ad hozzá a zenéhez, néhány lemez múlva úgy is dallamos refréneket fognak használni, bármibe lefogadom.
Viszont itt dobol az Amon Amarthos Fredrik Andersson, aki egyébként alapító tagja volt a This Ending ősének, aztán átment az Amonba, mikor az a csapat szétesett. Majd később úgy gondolta, lesz ideje két zenekarra is. Nos, nyilvánvaló ebből, hogy sűrű kétlábgépes témával rendelkeznek a nóták, a zene azonban nem annyira paraszt mint a másik csapatában, annál jóval modernebb, közérthetőbb fajta, viszont megvan benne a tipikus vikinges dallamvilág.
Jól összerakott zene, a stílus kedvelői szeretni fogják (de csakis ők), ám túl nagy egyéniséget, revelációt ne várjon tőle senki.
