Marylandben született egy furcsa lány. Sok furcsa zenét hallgatott, közben disszonáns hangokat pötyögtetett egy öreg zongorán, és azon gondolkodott, miért nem tudják a rádióból sercegő dalok kifejezni az ő furcsa érzéseit.
megjelenés:
2003 |
kiadó:
Atlantic / Warner |
pontszám:
- /10 Szerinted hány pont?
|
Marylandben (és a világ összes többi részén) egy furcsa korongot árulnak a boltok. A borítóján a furcsa lány, a korongra préselve pedig az eddig kifejezhetetlennek hitt furcsa érzések. Egy tizenhat éves pályafutás darabkáit tartalmazó válogatás ez, melyen a '92-es Little Earthquakes album dalaitól kezdve ugrálunk az eddigi életút kőkockáin.
Milyen zene is Tori Amos muzsikája? Furcsa. Merít a rock, a jazz és a pop elemeiből egyaránt, megfűszerezi alternatív megoldásokkal, az egyik pillanatban csak egy zongora szól és az énekhang, a következő másodpercben elektronikus-ipari alterpoprock szögel a fejedbe.
Sokan merítettek ettől a furcsa lánytól (Björktől az ex-Dream Theater billentyűs Kevin Moore-ig) és a furcsa lány is merített más művészetéből - gondoljatok csak a feldolgozásaira, melyek között egy szál zongorával adott elő Bruce Springsteent és Slayert (!) is. (Kár, hogy ezek nincsenek fent ezen az antológián.) A válogatás nem követi a szokványos best of receptet, nem a legnagyobb slágereket szedi elő (ha egyáltalán lehet itt ilyesmiről beszélni), inkább Amos kisasszony legszemélyesebb dalait tartalmazza. Az egyetlen kivétel talán a '96-os sláger, a Professional Widow elektronikával megbolondított remixe, mely valamelyest Madonna legérettebb lemezét, a Ray Of Lightot juttatja eszembe (persze Madonna csak rosszcsont cserkészlány Tori Amos művészetéhez képest). Itt a Winter, egy csodaszép és csodaszomorkás kis darab, anno még a Dream Theater is eljátszotta, csak hát, ott hiányzott a lényeg.
Furcsa dolgokról esik szó a dalokban: a Precious Things a gyerekkort idézi, míg az egyetlen, kíséret és effekt nélküli, őszinte énekhangra épülő Me And A Gun egy nő megerőszakolását ábrázolja, fájdalmasabban, mint ahogy bármilyen hangszerrel sikerült volna.
Fura, hogy a 2002-es Scarlet's Walk lemezről nincs dal, de ez egy kiadóváltás miatti jogi problémának "köszönhető". A remixelt, sokszor utólag feljavított dalok csodálatosan szólnak, a bónusz DVD-n pedig élő felvételek, hangbeállás-részletek és képgaléria várja a kielégíthetetlen kíváncsiságú hallgatót / nézőt.
Csakis nyitott elméjű zenehallgatóknak ajánlott, de nekik feltétlenül. Válogatást elvben nem pontozunk, de ha megtenném, természetesen tízes lenne.