Shock!

Az Escape Music borzalmasan büszke volt, hogy első francia bandáját sikerült leszerződtetnie a Toyz képében. Én kevésbé örülök a ténynek... Először is, a banda ugyanannak az "amerikai, nyolcvanas évekbeli rádiórockot másolunk Európában, igen kevés feelinggel" vonulatnak a tagja, mint sok más Escape-es pályatárs, ráadásul sok tekintetben jóval több itt a gyerekbetegség.

Például a vokalista, Luke "Lucky Sprite" Marcheciel egy olyan tényező, amit kapásból korrigálni kéne. A hangja se egy nagy durranás (amolyan másnapos Fishként lehetne körülírni), de a kiejtése teszi fel a koronát. Haaaartbííícölaaaooouuun. Mármint hogy Heart Beats Alone. Tyűha. Szájlönsz. Pójzóón. Pedig állítólag Párizsban olyan stúdióban vették fel barátunk hangját, ahol már Peter Gabriel és Youssou'n Dour is dolgozott. No, persze, ez mind nagyszerű, de nem ettől lesz jó egy énekes... A zene egyébként (mint az Escape-es előadók többségénél) ismét a "korrekt" jelzővel illethető, tehát pontos, rendben van, de semmi extra. A keverés is olyan laposka, a pergő például egy félig kiürült gyufásdoboz hangjára hajaz, de még ez se lenne gátja annak, hogy imádjam a lemezt. Csak hát, nem imádom. Sőt.

Az ének ugyebár olyan amilyen, a keverést is említettem, de a dalok állnak igazán kitörni vágyó érzelmeim útjába. Már megint a korrekt a legjobb jelző! Tehát mindegyik "oda van téve", de amikor véget érnek, el is párolognak a ködben, huss...

Próbálnék izzadva összehozni még pár sort, de asszem feladom. Ez annyira jellegtelen és átlagos, mint egy negyed pohár pállott csapvíz.