Shock!

Oké, akkor nem tehetek mást, és miután néhány kiegyensúlyozatlanabb, ellaposodott lemez után a Trivium zsinórban letette az asztalra a harmadik baromi jó albumot, betudom Alex Bent dobos érkezésének, hogy Matt Heafyék visszataláltak a 2000-es évtizedben mutatott csúcsformájukhoz. És egyébként lehet, hogy nem is mondok nagy hülyeséget ezzel, hiszen a korábban megállíthatatlannak tűnő floridai csapat a társalapító Travis Smith 2009-es távozása után kezdett el meglassulni. Nálam legalábbis egyértelműen a Shogun után szakadt meg a pozitív tendencia. Három, hosszabb távon be nem vált ember után azonban a jelek szerint megtalálták a gépezet negyedik fix fogaskerekét, és azóta nem is nyúltak mellé.

Noha mindössze másfél évvel követi a legutóbbi What The Dead Men Sayt, az In The Court Of The Dragon kiválóan sikerült, és éppúgy definitív, védjegyszerű Trivium, mint két elődje. Matték több stíluskanyar, kísérletezgetés és bizonytalankodás után a The Sin And The Sentence-en visszataláltak ahhoz, ami a legjobban megy nekik, eközben azonban szemernyit sem érződik stagnálásnak a dolog. A csapat egyértelműen bátrabban, nagyobb kísérletező kedvvel írja ma a dalokat, mint a köztes időszakban, viszont – ellentétben a köztes időszakban gyártott munkáikkal – a hangulat, a lendület, az energiaszint teljesen egyértelműen őrzi mindazt, amitől az Ascendancy kora egyik meghatározó, generációs underground metállemezévé tudott válni. És ismétlem, eközben egy szemernyit sem keltik egy helyben toporgás vagy üres múltidézés benyomását. Tényleg annyiról van szó, hogy visszakaptuk azt a Triviumot, amelyet sokakkal egyetemben én is annyira megszerettem úgy másfél évtizeddel ezelőtt, csak aztán utána elveszítettük egymást szem elől.

Megszólalását tekintve egy fokkal nyersebb és durvább ez a lemez, mint a legutóbbi, maguk a dalok azonban kissé tekervényesebbek, komplexebbek, összetettebbek. Nem túlzok, üvölt az egész albumból, hogy Matték ismét baromi éhesek, meg akarják mutatni, és tudják, hogy képesek is erre, szóval nem társul izzadságszag a dologhoz. Nem tudnék erre tökéletesebb példát hozni az anyagról a The Shadow Of The Abattoirnál, a három, egyenként hét-hét percnél is hosszabbra nyúló darab egyikénél, amely a csapat dallamosabb, epikusabb arcát villantja fel, és iskolapéldája mindannak, amiről fentebb beszéltem. De közel ekkora monstrum a Matt egyik nagy cimborájával, Ihsahn mesterrel véglegesített zárás, a filmzenéket idézően grandiózusra szabott The Phalanx is. Ráadásul hiába beszélünk kimondottan sok finomságot, roppant okos zenei húzásokat rejtő, összetett darabokról, egyáltalán nem érzem tüskésnek a lemezt. Végig visz, húz magával, mint az örvény, élvezetes újra és újra elindítani.

Tulajdonképpen nincs üresjárat az anyagon, az egyszerre agresszív, dallamos és komplex címadó, a deathes, blackes, thrashes és groove-osabb, direktebb riffeket egyaránt bevető, marha fogós Like A Sword Over Damocles vagy az aprítós-zakatolós, de monumentális kórussal ellátott No Way Back Just Through egyaránt ácsingózhat rajongófavoritokat megillető babérokra. A legfogósabb Feast Of Fire meg egyértelmű koncertbomba lesz a jövőben, ez nem is kérdés. Az egyéni teljesítmények közül ismét muszáj kiemelnem az egészen briliáns témákat megálmodó Bent mestert, aki varázslatosan üt az összes nótában: nemcsak baromi technikás és lehengerlően erőteljes, hanem csodaszépen, ízlésesen is játszik, tényleg igazi kincs a srác. (Ráadásul Paolo Gregolettóval is végig figyelemre méltóan tetszetős összmunkát produkálnak, halld csak a Fall Into Your Hands bevezetőjét.) Matt is igyekszik a lehető legtöbb hangon megszólalni a dalokban, és Corey Beaulieu-vel vállvetve akadnak nagyon tetszetős, kiművelt gitárszólóik is.

A görcsmentességhez akár az is hozzájárulhat, hogy Heafy ma már bevallottan többet keres a twitches aktivitásaival, mint a zenéléssel, szóval e téren sem nehezedik rá nagy nyomás, de ez igazából mindegy. A lényeg annyi, hogy a Trivium abszolút nyerő szériát mutat az utóbbi években, az In The Court Of The Dragon pedig újabb gyilkos album tőlük, ezen nincs is mit finomítani. Nettó metálban egyértelműen 2021 egyik csúcsalkotásához van szerencsénk, szívből ajánlom mindenkinek.

A Trivium 2023. február 14-én Budapesten, a Barba Negrában koncertezik a Heaven Shall Burn társaságában. Részletek itt.