Shock!

A Le Panic nyitja a 2-es Shock! válogatás cd-t, egy jófajta modern rock nótával, amiben a hipnotikus verzedallam és a latinos betét különösen tetszik. A Periféria szintivel támogatott dallamos rock/metalt nyom, a '80-as éveket idézőn - nem rossz, de lesz ez még sokkal jobb is.

A Warpath némi extrém ízzel kevert lassabb death metalt hoz - nem véletlen a Six Feet Undertől kölcsönzött bandanév. Ez is OK, de ez is lesz még jobb. A Mind1 dala némi alternatív ízt hordoz, de a Kispálnál zeneibb, s van egyfajta mediterrán-sláger feelingje. Amúgy nem hozzám szól. Az MZ/X Zuhanása nem adja azt az élményt, amit élőben nyújt a csapat, nem szabad ennyi alapján megítélni őket. Nem mintha nem lenne jó ez a kissé RATM-os, zúzást és zenélést egyaránt hozó nóta, sőt! De ők ennél jóval többet és egyénibbet tudnak. A Precious Metal egy lassabb, slayeres riffel nyit, ám a refrén kimondottan dallamos - igaz, így is súlyos. Érdekes, nem átlagos metalzene, aminek megítéléséhez több dal kell, s úgy tudom, hamarosan ki is jön az új anyaguk. A Hetedik Érzék dalát már a demóról ismerem, kellemes, kissé altis, slágernek való téma, meggyőző női énekkel. Gondolom, jó szórakozás lehet egy-egy koncertjük. A Black Fever gothic/dark ízekkel keveri a hagyományos metalt; a sötét hangulat megteremtésében nagy szerepet kap az orgona-jellegű szinti. Érdekes a dal, de még nem eléggé kiérlelt, s azt hiszem, a tagoknak is sokat kell még fejlődnie.

A Crack Up modernebb (de nem extrém) felfogású metalja meglehetősen reménytelinek tűnik, van benne fantázia, de most még nem tökéletes. Meg jó lenne több nótájukat is hallani, mert ennyiből nem jön le, milyen irányba is akarnak haladni. A Közel 10 elvont modern rockot játszik, aminek még alakulnia kell, de az összkép pozitív. Kíváncsi lennék, hallgatnak-e pl. Toolt. A Sahib lassabb death metalt nyom, egész tágra szabott korlátok között, kegyetlen énekhanggal, nem szokványos szövegekkel. Még ezt sem érzem 100 százalékig kiérleltnek, de így is a válogatás egyik legérdekesebbje. A Kérdőjel dalának kezdésénél még arra gondoltam, hogy újabb alterock csapattal van dolgom, ám a refrén megcáfolt: nagyon kellemes dallamos rock ez, egy leendő gyöngyszem énekessel. Maga a dal, bár OK, nem világmegváltás, ebben a bandában több van.

A Symmetry Serinette-je kerüli a szokásos dalszerkezeteket, nem is slágeres, dallamai mégis emlékezetesek; lassabb, szépséges, valóban progresszív dal. Nekem persze ez tetszik a legjobban a válogatásról. Az Instant sem tartozik a teljesen kész produkciók közé, jó, ütős vagy fogós témák épp úgy szerepelnek dalukban, mint minden kezdő banda által eljátszottak. Az énekesnő hangja rendben van, de az ő dallamai sincsenek tökéletesen kiforralva. És a csapat iránya sem tűnik tisztázottnak. A Scherzo dallamokban és riffekben bővelkedő metalt nyom, amire magyar metalbandák épp úgy hathattak, mint pl. a Megadeth. Nem rossz, de országos ismertséghez ennél több kell. A Varso zárja a CD-t, másik fő kedvencemként az anyagról. Ők a 3. miskolci banda, akiket megszállt a "Crimson-para". De nem csak King Crimson, hanem Tool és Eclipse hatásokat is érzek itt, meg van benne egy nagyon eltalált brutál énektéma is. Mesteri kis dal ez!