Shock!

Sokszor érzem azt, mintha valaki egy brutális nagy péklapáttal ontaná a nyakamba a death metal lemezeket. A Vehemence a legújabb áldozatom, akik elég fiatalok még és Phoenixből valók. A Metal Blade-nél már a második lemezük jelent meg, melyet Chandlerben (nem a Jóbarátok Chandlere, na jó, ez nem is vicces), a Porcupine Stúdióban vettek fel.

Azért még hallatszik a kis rutintalanság a hangzáson, nem annyira masszív, mint megérdemelné, bár ha megszokja az ember, nem is bánja, hogy kicsit old-schoolabb a sound. A dobokat is elég hülyén keverték, pedig ügyes a srác amúgy, akit Andy Schroedernek hívnak.

Az egyébként igen béna nevet viselő Vehemence-t az különbözteti meg sorstársaitól, hogy igen emlékezetes, dallamos gitártémákat bírtak írni, amelyre egy tökéletesen középszerű vokalista hörög végig, amivel tökéletesen agyoncsapja a produkciót. Iszonyatosan jó lenne ez az egész zene dallamos énekkel, ordítanak ezek a témák, dalok, egy jó torokért, így sajnos totál lapos marad az egész. Majd pár év múlva talán ők is rájönnek erre, most hörgicsélnek még egy darabig, az biztos. Ráadásul a szövegek sem belezősek, ami szintén meglepő.

Persze azért itt is vannak szokásos tikatikás témák, de ebben is dallamosak a riffek, szóval icipicit megpróbáltak kiemelkedni az átlagmasszából. De megint csak azt kell hozzátennem, hogy ezzel a vokalistával nem fognak túlságosan kiemelkedni, akiről a biográfiában ráadásul azt merik írni, hogy milyen eredeti módon hörög. Khm. Hát pedig nem.
Meglepő módon a lemez közepén valamiféle lírai dallal is megpróbálkoztak (Alone In The Presence), persze instrumentális és a vége azért durvul, de hallani, hogy van szívük és lelkük a srácoknak.

Szóval egész jó kis lemez lenne ez, ha... de nem írom le még egyszer, úgyis tudjátok. Aki szereti a technikás/dallamos, nem annyira átlagos death lemezeket, azért simán beszerezheti. A cd-n van egy majd' egy órás mpeg file is, mindenféle koncertrészlettel (kézikamerás, pocsék minőség képben és hangban egyaránt), pici stúdió és próbatermi részletekkel. A vicces az, hogy egy dalt nem bírtak végig belerakni, lekevernek mindent, a mennyiség a minőség rovására ment, ezerféle dolog, de se füle, se farka az egésznek. Inkább egy rendes koncertklipet csináltak volna, mert ez csakis a legfanatikusabb rajongókat érdekli, mert túl fárasztó végignézni.